The next movie-fragment became quiet famous because of a reason: if you make some Polish friends, you can be certain, that sooner or later they will attempt you to pronounce the name of the Polish character :)
The part is from the film Jak rozpętałem drugą wojnę światową (How I unleashed the Second World War?), which is a comedy made in '69. The base of the scene is, that a Polish soldier gets to the office of the Germans, who want to record his data... if they would be able even to divide the syllables of his name ;)
In this version, English subtitles are making understanding easier. Have fun! :)
Thursday, 12 December 2013
Grzegorz Brzęczyszczykiewicz - a híres nyelvtörő :)
A következő filmrészlet méltán vált híressé: ha lengyel barátokat szerzel, biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb rávesznek arra, hogy próbáld kiejteni a lengyel szereplő nevét :)
A részlet a Jak rozpętałem drugą wojnę światową (Hogy indítottam el a II. világháborút?) című '69-ben készült vígjátékból származik. A jelenet kiindulópontja, hogy egy lengyel katona a németek irodájába kerül, akik rögzítenék az adatait... ha képesek lennének tagolni a neve szótagjait ;)
(könnyítésképp magyarul ehhez áll közel fonetikusan: Brencsiscsikjevics)
Ennél a verziónál angol felirat is könnyíti a megértést. Jó szórakozást! :)
A részlet a Jak rozpętałem drugą wojnę światową (Hogy indítottam el a II. világháborút?) című '69-ben készült vígjátékból származik. A jelenet kiindulópontja, hogy egy lengyel katona a németek irodájába kerül, akik rögzítenék az adatait... ha képesek lennének tagolni a neve szótagjait ;)
(könnyítésképp magyarul ehhez áll közel fonetikusan: Brencsiscsikjevics)
Ennél a verziónál angol felirat is könnyíti a megértést. Jó szórakozást! :)
Tuesday, 3 December 2013
Transport
After a small medical break and knee surgery of my partner I am back to hit the keyboard. The mentioned fact is important, because he is very limited now in moving, so the usual daily todos are completely up to me, and that makes the next topic relevant - what transport methods Warsaw has, and overall, what can you expect on the roads, if you visit the Poles?
First of all, Poland couldn't be considered as a centralized country. Although Warsaw is the most populated city, it does not mean, that everything is concentrated to here. As the most important center points of the country there are more big cities on the list, they have population from half million to 750 thousands, like for example Cracow, Łódź, Gdańsk or Wrocław, which are at least as worth to consider to visit, as the capital city.
We, Hungarians - coming from a small country - first don't even understand, how is able to travel 500 km-s from one city to another, considered as an average distance here, which takes 5 hours by train or by car on the highways too. And this is so natural, like by us the 2-3 hours treshold, when we are travelling 250 km-s from one border of our country to Budapest.
The capital, Warsaw is somehow similar to the country itself by this case. Though the size of city is almost identical to Budapest - more, than 500 square metres - the arrangement is absolutely different. While our capital is totally centralized - if we have to do some things, we go to downtown - in Warsaw, downtown is not that high-priority, neither from living-perspective.
It has more reasons: first of all, the real estate-prices are pretty high in the city center (what means twice as much as the Budapest prices) in case of renting or buying too, so many people has only the opportunity to buy or rent an apartment in outer districts of the city.
On the other hand, it is natural here, that "anywhere you want to go in Warsaw, count on 1 hour". This refers mostly to the public transportation, but because of traffic jams, it also does not count sometimes, whether you want to arrange things faster by a car or not. About the syncronisation of downtown traffic lights: someone hadn't got too much sense of coordination, because I rarely have seen here green wave and smooth going-on. And my partner was really happy, when at Bp. from Keleti Railway Station to Blaha Lujza square we got a nice continous green wave by car through the lights. (This is a quiet popular route at Bp.)
But I have met a few pretty useful and logical solutions here according to transport!
For example, license plate numbers has a meaning here, because the first characters are referring to the origin place of the car, so a faster, sportier Warsaw driver will know, how to handle a situation, when in front of him a slower driver from Lublin is sitting by the steering wheel, who likely got used to a different speed.
Also I have to tell you, that Warsaw drivers are very polite by pedestrian crossings - they stop almost all the time if they see that someone wants to pass!
According to public transportation, the local company is called ZTM (Zarząd Transportu Miejskiego - Urban Transport Management) and they also set some rules, which are worth to consider.
One of these is, that if there are more stops at a corner or a square, the bus and tram stops are everywhere numbered, and signs of the the stopping lines are also visible from further distance too. The only thing what I am missing is, that on the GMaps the stops are not signed properly - there are situations, when I arrive to the stop 51, and I would have to change to 04, but first I have no idea, where it should be, so it needs some research. But still, the orientation is much easier on that way.
And after this, there is the numbering method of buses and tramways. Surprisingly it also has some logic! In a nutshell:
- Tramlines are numbered from 1 to 79.
- 100-399 are standard buses, from these the seasonal ones are: 300-399.
- 400-599 are the fast lines, and there are also some seasonal ones: 400-499.
- 700-899 are going out of Warsaw, from these the seasonal lines are signed between 800-899.
- Z sign means lines, what are replacing tramways because of some service interruptions like breakdown, failure or planned works.
- E marks express lines, which are meaning smooth connection between a remote district and the city center.
- and N is for night buses.
Most of buses are equipped with modern indicator displays and loudspeakers (maybe it is not a big deal, you say, but believe me, travelling through such distances by bus sometimes for hours, deeply engaged by a book or your phone it can be very useful ;) And old Ikarus buses were used for the last time in traffic at the previous weekend (thanks for info, Neuro!). Also interesting, that vehicles are not stopping before, but after the bus stop indicator plate, so usually we have to run after the bus if we are not aware of that :).
In Warsaw there is one metro line, but the second is in progress, maybe next year it will be announced. It is in service from 5AM to 1AM, on the weekends it is till 3AM! It has electronic entry system, but if you buy SMS ticket in the system of mPay (I usually do that), you can use the lift too at most of the stops.
SMS ticket is a great invention, you don't have to run to shops or vendors, if you need suddenly a ticket, and you can even buy time tickets (20-40-60 minutes). But through mPay system you can also buy parking tickets.
The 20 minutes ticket costs 3,4 PLN (0,8 EUR) 60 minutes is 6,4 (approx. 1,5 EUR), single ticket is 4,4 (1 EUR) and if you are living here, the personal monthly ticket is really reasonable 100 PLN (24 EUR). As a tourist, you can use 1 and 3 days travel cards, these cost 15 and 30 PLN (and we are envious because of that, compared to HU). But these are not for 24 or 72 hours, they are only good till the expire day midnight. The controllers aren't very friendly and they are really strict, so it's not worth to cheat, but these infos above are worth to keep in mind - it also happened to me that I believed that the next day I still had a valid ticket because of the 72 hours - it wasn't anymore, but I noticed it in time.
Also worth to mention the SKM trains (Urban Fast Railways), which are signed with S (you can also go to Chopin Airport with these).
Some train stations are however tricky, like Centrum Railway Station (Dworzec Centralny), because you not only have to pay attention to the platform number of your arriving train (it also can change meanwhile on the display) but also sections are there, which means that parts of one peron are also numbered separately and the vehicle will stop only at one particular section of the platform. We had been doing some jogging excercises sometimes because of that :) Also don't be surprised, that between the train and the platform there always will be a small hole, because most of the rails were designed slightly wider than the trains are nowadays.
The fastest way to get to Warsaw is of course by plane - for example, from Budapest it takes 1 hour, but unfortunately this route is served only by Wizz Air and LOT now, Ryanair cancelled the flights on Warsaw-Budapest from the 5th November.
If you decide to visit Poland, I would highly recommend a splendid route planner app and website, which is called Jakdojade, and gives a big help for those who are not familiar with the bigger cities or know completely nothing about places here.
If you decide to use public transportation, it is a need-to-have app!
Also if you plan to come by car, Targeo.pl can help you to track the actual traffic status on the roads, but my darling warned, that this site was working much better and actualized sooner in the past, than now.
Anyway, those, who visit that country, don't have much chance to get lost, I think, if they are using the opportunities above - if I managed myself well, it means something, because I was never good at navigation :) Enjoy your time here and I wish the fewest possible traffic jams for drivers!
We, Hungarians - coming from a small country - first don't even understand, how is able to travel 500 km-s from one city to another, considered as an average distance here, which takes 5 hours by train or by car on the highways too. And this is so natural, like by us the 2-3 hours treshold, when we are travelling 250 km-s from one border of our country to Budapest.
The capital, Warsaw is somehow similar to the country itself by this case. Though the size of city is almost identical to Budapest - more, than 500 square metres - the arrangement is absolutely different. While our capital is totally centralized - if we have to do some things, we go to downtown - in Warsaw, downtown is not that high-priority, neither from living-perspective.
 |
| Traffic in Warsaw. source: Warsawblog.com |
On the other hand, it is natural here, that "anywhere you want to go in Warsaw, count on 1 hour". This refers mostly to the public transportation, but because of traffic jams, it also does not count sometimes, whether you want to arrange things faster by a car or not. About the syncronisation of downtown traffic lights: someone hadn't got too much sense of coordination, because I rarely have seen here green wave and smooth going-on. And my partner was really happy, when at Bp. from Keleti Railway Station to Blaha Lujza square we got a nice continous green wave by car through the lights. (This is a quiet popular route at Bp.)
But I have met a few pretty useful and logical solutions here according to transport!
Also I have to tell you, that Warsaw drivers are very polite by pedestrian crossings - they stop almost all the time if they see that someone wants to pass!
According to public transportation, the local company is called ZTM (Zarząd Transportu Miejskiego - Urban Transport Management) and they also set some rules, which are worth to consider.
And after this, there is the numbering method of buses and tramways. Surprisingly it also has some logic! In a nutshell:
- 100-399 are standard buses, from these the seasonal ones are: 300-399.
- 400-599 are the fast lines, and there are also some seasonal ones: 400-499.
- 700-899 are going out of Warsaw, from these the seasonal lines are signed between 800-899.
- Z sign means lines, what are replacing tramways because of some service interruptions like breakdown, failure or planned works.
- E marks express lines, which are meaning smooth connection between a remote district and the city center.
- and N is for night buses.
Most of buses are equipped with modern indicator displays and loudspeakers (maybe it is not a big deal, you say, but believe me, travelling through such distances by bus sometimes for hours, deeply engaged by a book or your phone it can be very useful ;) And old Ikarus buses were used for the last time in traffic at the previous weekend (thanks for info, Neuro!). Also interesting, that vehicles are not stopping before, but after the bus stop indicator plate, so usually we have to run after the bus if we are not aware of that :).
In Warsaw there is one metro line, but the second is in progress, maybe next year it will be announced. It is in service from 5AM to 1AM, on the weekends it is till 3AM! It has electronic entry system, but if you buy SMS ticket in the system of mPay (I usually do that), you can use the lift too at most of the stops.
The 20 minutes ticket costs 3,4 PLN (0,8 EUR) 60 minutes is 6,4 (approx. 1,5 EUR), single ticket is 4,4 (1 EUR) and if you are living here, the personal monthly ticket is really reasonable 100 PLN (24 EUR). As a tourist, you can use 1 and 3 days travel cards, these cost 15 and 30 PLN (and we are envious because of that, compared to HU). But these are not for 24 or 72 hours, they are only good till the expire day midnight. The controllers aren't very friendly and they are really strict, so it's not worth to cheat, but these infos above are worth to keep in mind - it also happened to me that I believed that the next day I still had a valid ticket because of the 72 hours - it wasn't anymore, but I noticed it in time.
Some train stations are however tricky, like Centrum Railway Station (Dworzec Centralny), because you not only have to pay attention to the platform number of your arriving train (it also can change meanwhile on the display) but also sections are there, which means that parts of one peron are also numbered separately and the vehicle will stop only at one particular section of the platform. We had been doing some jogging excercises sometimes because of that :) Also don't be surprised, that between the train and the platform there always will be a small hole, because most of the rails were designed slightly wider than the trains are nowadays.
The fastest way to get to Warsaw is of course by plane - for example, from Budapest it takes 1 hour, but unfortunately this route is served only by Wizz Air and LOT now, Ryanair cancelled the flights on Warsaw-Budapest from the 5th November.
If you decide to use public transportation, it is a need-to-have app!
Also if you plan to come by car, Targeo.pl can help you to track the actual traffic status on the roads, but my darling warned, that this site was working much better and actualized sooner in the past, than now.
Anyway, those, who visit that country, don't have much chance to get lost, I think, if they are using the opportunities above - if I managed myself well, it means something, because I was never good at navigation :) Enjoy your time here and I wish the fewest possible traffic jams for drivers!
Monday, 2 December 2013
Közlekedés
Kis egészségügyi szünet és párom térdműtéte után ismét visszatérek billentyűzetet koptatni. Az utóbbi tény azért lényeges, mert ő most jó ideig nagyon korlátozottan mozoghat, így mindent én intézek, és ez egyúttal felveti a következő témát is - milyen a közlekedés itt, Varsóban, meg úgy egyáltalán, mire számíthatsz, ha látogatóba jössz a lengyelekhez?
Először is, Lengyelország egyáltalán nem mondható centralizáltnak, bár kétségtelenül Varsó a legnagyobb lélekszámú város, de ez korántsem jelenti azt, hogy csak oda koncentrálódik az élet. Az ország fontosabb központjai gyanánt több nagyváros foglal helyet még a listán, félmilliótól 750 ezerig terjedő átlagos lakossággal, úgy mint pl. Krakkó, Łódź, Gdańsk vagy Wrocław, és látogatás céljából is legalább annyira említésre méltók, mint a főváros.
Mi magyarok, akik kis országból jövünk, először nem is értjük, hogy lehet egyik városból a másikba 500 km-t utazni úgy, hogy ezt egy átlagos távnak nevezik errefelé és az, hogy ezt 5 órába telik megtenni vonattal vagy autópályákon is, olyan természetes, mint nálunk a 2-3 órás ingerküszöb, mikor az ország valamelyik széléről 250 km-t utazunk Budapestre.
Ez a gondolkodás magáról az országról érdekes módon leképezhető Varsóra is. Bár területileg közel azonos Budapesttel, több mint 500 négyzetkilométer, az elosztása teljesen más. Míg Budapest (ahogy az országunk is) teljesen centralizált - és ha intéznivalónk akad, általában a belváros felé vesszük az irányt - Varsóban a belváros nem akkora prioritás, lakhatás szempontjából sem.
Ennek több oka is van: egyrészt az ingatlanárak elég magasan mozognak a központban (a budapesti árakat szorozzuk meg 2-vel) vétel és bérlés esetében is, így sokaknak csak a kintebb eső kerületekben van lehetősége lakást venni vagy bérelni.
Másrészt, itt az is természetes, hogy "bárhová is indulsz Varsóban, számolj rá 1 órát". Ez főleg a tömegközlekedésre igaz, de nem ritkán a rengeteg dugó miatt autóval is hiába próbálunk gyorsabban ügyeket intézni. Ami a belvárosban lévő lámpák szinkronizációját illeti, valakinek nem volt túl jó időérzéke, ugyanis zöldhullámot és zökkenőmentes haladást ritkán láttam errefelé, párom pedig rettenetesen boldog volt, amikor otthon a Keletitől a Blaháig teljes folyamatossággal haladtunk végig kocsival jópár lámpán keresztül.
Találkoztam viszont egy-két nagyon hasznos és logikus dologgal itt, ami a közlekedést illeti.
Például a rendszámoknak itt van jelentősége, ugyanis az első karakterek elárulják, melyik autó milyen városból vagy városrészből származik, így egy gyors, sportosabb varsói vezető tisztában lesz például azzal, hogy egy előtte hajtó Lublinból érkezett átutazó valószínűleg nem a főváros tempójához van hozzászokva, érdemes óvatosabbnak lennie mögötte haladva.
Itt jegyezném meg viszont, hogy a varsói vezetők kifejezetten udvariasak és előzékenyek a gyalogosokkal - a legtöbb esetben megállnak és intenek a zebránál, ha látják, hogy valaki át akar menni az úton!
Ami a tömegközlekedést illeti Varsóban, a helyi BKV-t ZTM-nek hívják (Zarząd Transportu Miejskiego - Városi Közlekedés Menedzsment :) és pár említésre méltó szokás náluk is megfigyelhető.
Ilyen például az, hogy ha egy téren vagy sarkon több megálló van, a busz-és villamosmegállók mindenütt számozva vannak, és a járatok számai is messziről láthatók, amik megállnak az adott helyen. Bár azt hiányolom, hogy a Mapsen a megállók nincsenek külön jelölve, mert amikor olyat látok, hogy az 51-es számú megállóba érkezem, és át kéne jutnom a 04-esbe, igényel egy kis kutatómunkát a dolog. A tájékozódást mindenesetre eléggé megkönnyíti.
Aztán ott van a buszok és villamosok számozása. Számunkra meglepő módon ennek is van logikája, dióhéjban:
- A villamosok 1-79-ig jelöltek.
- 100-399-ig számozottak a normál buszok, ezekből az ideiglenes járatok: 300-399-ig.
- 400-599-ig a gyorsjáratokat számozták, ezek közt is vannak időszakosan közlekedők, 400-499-ig.
- 700-899-ig zónán kívülre (azaz Varsó határain kívülre) közlekedő buszok vannak, az időszakos járatok ebből a 800-899-ig jelöltek.
- Z kezdetű jelzéssel látják el azokat a buszokat, amik ideiglenes felújítás vagy baleset miatt helyettesítik a villamosközlekedést
- az E jelzés expressz, azaz gyorsjárat buszt jelent egy kintebbi kerület és a városközpont közt
- az N (night) pedig az éjszakai busz előtagja.
A buszok jó részét modern felszereltség, mindenütt kijelzők és hangosbemondás segíti (nem tűnik nagy számnak elsőre, de hidd el, ilyen távolságokon órákat buszozva a könyvedbe vagy telefonodba merülve néha irtó hasznos tud lenni ;) Az utolsó régi jó lépcsős Ikarusokat pedig a múlt hétvégén vonták ki teljesen a forgalomból (köszi az infot, Neuro!) Szintén érdekes, hogy nem a megállótábla előtt közvetlenül, hanem hajszálpontosan mindig utána állnak meg, úgyhogy mindig futhatunk a busz után :)
Egyébként Varsóban 1 metrovonal van, de folyamatban a második, amit talán jövőre át is adnak. Reggel 5-től éjjel 1-ig jár, hétvégéken pedig éjjel 3-ig is közlekedik! Elektronikus beléptetőrendszerrel működik, de aki SMS-jegyet vásárol az mPay rendszerében (én is így szoktam), annak ott a lift is szinte minden megállóban.
Az SMS-jegy is egy kiváló találmány, nem kell árusokhoz és boltokba rohangálni, ha hirtelen jegyre van szükség, ráadásul időre szóló jegy is vehető (20-40-60 perces). Más funkciókra is jó az mPay rendszere: parkolni is lehet vele.
Amúgy a 20 perces jegy 3,4 zlotyi (240 Ft körül) a 60 perces 6,4 (kb. 460 Ft), sima vonaljegy 4,4 (316 Ft) és ha életvitelszerűen élsz itt, a személyes havibérlet ára jutányos 100 zlotyi (7200 Ft). Turistaként használhatsz 1 és 3 napos jegyeket, ezek 15 és 30 zlotyiba kerülnek (mi meg irigykedünk). Ezek viszont nem 24 vagy 72 órás jegyek, csak a lejárati nap éjféljéig szólnak. Az ellenőrök pedig itt elég barátságtalan és határozott, ellentmondást nem tűrő népség, tehát nem érdemes bliccelni, viszont érdemes az ilyen infokat fejben tartani, mert múltkor én is jártam úgy, hogy azt hittem, következő nap még érvényes lesz a jegyem a 72 óra miatt - nem így volt, de időben észrevettem.
Említésre méltók még az SKM vonatok (Városi Gyorsvasút), amik S jelzéssel közlekednek (többek közt ilyennel is el tudsz jutni a Chopin reptérre).
Egyes vonatállomások viszont trükkösek, így a Centrum Vasútállomása is (Dworzec Centralny), ugyanis nemcsak a vágányt kell kifürkészni, hova érkezik a szerelvény (és ez közben változhat is a kijelzőn), hanem szekciók is vannak a vágányoknál, ami annyit takar, hogy számmal jelölt, melyik részénél fog megállni a vonat a peronnak. Futkostunk már emiatt egyszer-kétszer :) Azon se lepődjünk meg, hogy a vonat és a peron közt mindig lesz egy pár centis hézag, ugyanis a vasút jó részét eredetileg nem ekkora szerelvényekre tervezték.
A leggyorsabb módon egyébként repülővel tudsz Varsóba jutni - Budapesttől ez például 1 órás utat jelent, bár sajnálatos tény, hogy ezt a távot mostmár csak a Wizz Air és a LOT szolgálja ki, a Ryanair november 5-től szüntette meg a Varsó-Budapest járatait.
Amit melegen ajánlok idelátogatás esetén: van egy remek kis útvonaltervező alkalmazás és website, ami Jakdojade néven fut, és hatalmas segítség annak, aki nem ismerős a nagyobb városokban, vagy teljesen ismeretlen terepre téved.
Ha a tömegközlekedés mellett döntenél, feltétlen ajánlott!
Ha pedig az autó mellett voksolsz, a Targeo.pl alatt nézheted meg az aktuális forgalmi állapotokat az utakon, bár kedvesem szerint ez az oldal régebben jobban működött és hamarabb aktualizált, mint most.
Mindenesetre aki idelátogat, annak nem hiszem, hogy sok esélye van eltévedni, ha a fenti lehetőségeket kihasználja - ha nekem se sikerült, az már jelent valamit, mivel világéletemben pocsékul tájékozódtam ;)
Kellemes időtöltést és minél kevesebb dugót a vezetőknek!
Mi magyarok, akik kis országból jövünk, először nem is értjük, hogy lehet egyik városból a másikba 500 km-t utazni úgy, hogy ezt egy átlagos távnak nevezik errefelé és az, hogy ezt 5 órába telik megtenni vonattal vagy autópályákon is, olyan természetes, mint nálunk a 2-3 órás ingerküszöb, mikor az ország valamelyik széléről 250 km-t utazunk Budapestre.
Ez a gondolkodás magáról az országról érdekes módon leképezhető Varsóra is. Bár területileg közel azonos Budapesttel, több mint 500 négyzetkilométer, az elosztása teljesen más. Míg Budapest (ahogy az országunk is) teljesen centralizált - és ha intéznivalónk akad, általában a belváros felé vesszük az irányt - Varsóban a belváros nem akkora prioritás, lakhatás szempontjából sem.
|
| Forgalom Varsóban. forrás: Warsawblog.com |
Másrészt, itt az is természetes, hogy "bárhová is indulsz Varsóban, számolj rá 1 órát". Ez főleg a tömegközlekedésre igaz, de nem ritkán a rengeteg dugó miatt autóval is hiába próbálunk gyorsabban ügyeket intézni. Ami a belvárosban lévő lámpák szinkronizációját illeti, valakinek nem volt túl jó időérzéke, ugyanis zöldhullámot és zökkenőmentes haladást ritkán láttam errefelé, párom pedig rettenetesen boldog volt, amikor otthon a Keletitől a Blaháig teljes folyamatossággal haladtunk végig kocsival jópár lámpán keresztül.
Találkoztam viszont egy-két nagyon hasznos és logikus dologgal itt, ami a közlekedést illeti.
Itt jegyezném meg viszont, hogy a varsói vezetők kifejezetten udvariasak és előzékenyek a gyalogosokkal - a legtöbb esetben megállnak és intenek a zebránál, ha látják, hogy valaki át akar menni az úton!
Ami a tömegközlekedést illeti Varsóban, a helyi BKV-t ZTM-nek hívják (Zarząd Transportu Miejskiego - Városi Közlekedés Menedzsment :) és pár említésre méltó szokás náluk is megfigyelhető.
Aztán ott van a buszok és villamosok számozása. Számunkra meglepő módon ennek is van logikája, dióhéjban:
- 100-399-ig számozottak a normál buszok, ezekből az ideiglenes járatok: 300-399-ig.
- 400-599-ig a gyorsjáratokat számozták, ezek közt is vannak időszakosan közlekedők, 400-499-ig.
- 700-899-ig zónán kívülre (azaz Varsó határain kívülre) közlekedő buszok vannak, az időszakos járatok ebből a 800-899-ig jelöltek.
- Z kezdetű jelzéssel látják el azokat a buszokat, amik ideiglenes felújítás vagy baleset miatt helyettesítik a villamosközlekedést
- az E jelzés expressz, azaz gyorsjárat buszt jelent egy kintebbi kerület és a városközpont közt
- az N (night) pedig az éjszakai busz előtagja.
A buszok jó részét modern felszereltség, mindenütt kijelzők és hangosbemondás segíti (nem tűnik nagy számnak elsőre, de hidd el, ilyen távolságokon órákat buszozva a könyvedbe vagy telefonodba merülve néha irtó hasznos tud lenni ;) Az utolsó régi jó lépcsős Ikarusokat pedig a múlt hétvégén vonták ki teljesen a forgalomból (köszi az infot, Neuro!) Szintén érdekes, hogy nem a megállótábla előtt közvetlenül, hanem hajszálpontosan mindig utána állnak meg, úgyhogy mindig futhatunk a busz után :)
Egyébként Varsóban 1 metrovonal van, de folyamatban a második, amit talán jövőre át is adnak. Reggel 5-től éjjel 1-ig jár, hétvégéken pedig éjjel 3-ig is közlekedik! Elektronikus beléptetőrendszerrel működik, de aki SMS-jegyet vásárol az mPay rendszerében (én is így szoktam), annak ott a lift is szinte minden megállóban.
Amúgy a 20 perces jegy 3,4 zlotyi (240 Ft körül) a 60 perces 6,4 (kb. 460 Ft), sima vonaljegy 4,4 (316 Ft) és ha életvitelszerűen élsz itt, a személyes havibérlet ára jutányos 100 zlotyi (7200 Ft). Turistaként használhatsz 1 és 3 napos jegyeket, ezek 15 és 30 zlotyiba kerülnek (mi meg irigykedünk). Ezek viszont nem 24 vagy 72 órás jegyek, csak a lejárati nap éjféljéig szólnak. Az ellenőrök pedig itt elég barátságtalan és határozott, ellentmondást nem tűrő népség, tehát nem érdemes bliccelni, viszont érdemes az ilyen infokat fejben tartani, mert múltkor én is jártam úgy, hogy azt hittem, következő nap még érvényes lesz a jegyem a 72 óra miatt - nem így volt, de időben észrevettem.
Egyes vonatállomások viszont trükkösek, így a Centrum Vasútállomása is (Dworzec Centralny), ugyanis nemcsak a vágányt kell kifürkészni, hova érkezik a szerelvény (és ez közben változhat is a kijelzőn), hanem szekciók is vannak a vágányoknál, ami annyit takar, hogy számmal jelölt, melyik részénél fog megállni a vonat a peronnak. Futkostunk már emiatt egyszer-kétszer :) Azon se lepődjünk meg, hogy a vonat és a peron közt mindig lesz egy pár centis hézag, ugyanis a vasút jó részét eredetileg nem ekkora szerelvényekre tervezték.
A leggyorsabb módon egyébként repülővel tudsz Varsóba jutni - Budapesttől ez például 1 órás utat jelent, bár sajnálatos tény, hogy ezt a távot mostmár csak a Wizz Air és a LOT szolgálja ki, a Ryanair november 5-től szüntette meg a Varsó-Budapest járatait.
Ha a tömegközlekedés mellett döntenél, feltétlen ajánlott!
Ha pedig az autó mellett voksolsz, a Targeo.pl alatt nézheted meg az aktuális forgalmi állapotokat az utakon, bár kedvesem szerint ez az oldal régebben jobban működött és hamarabb aktualizált, mint most.
Mindenesetre aki idelátogat, annak nem hiszem, hogy sok esélye van eltévedni, ha a fenti lehetőségeket kihasználja - ha nekem se sikerült, az már jelent valamit, mivel világéletemben pocsékul tájékozódtam ;)
Kellemes időtöltést és minél kevesebb dugót a vezetőknek!
Sunday, 17 November 2013
11th November - The Independence Day
Although we weren't here at Poland on the particular day, we couldn't miss to mention the Polish Independence Day, what takes place in the calendar at 11th November. Of course it is an official public holiday and a day-off, and all around cities people are gathering for celebrations (and sometimes demonstrations too).
Origin of the day is 11th November 1918, that day after 123 years the 3-parts-divided Poland regained its independence, before that it was in Austrian, Russian and German hands. The Polish Military Organization’s secret departments' including demobilized soldiers and legionnaires disarmed the Germans in Warsaw and more other Polish towns. The Government appointed Józef Pilsudski as chief commander over the Polish forces and 3 days later the complete control was in his hands - he formed the new centralized government which published its most important key measures on 21th Nov, for example they called new parlamentary elections, made up agricultural reforms and introduced more favorable conditions for workers.
The day was announced as national holiday in 1937, but from 1939 till '89 it was removed as an official celebration day, and it was restored after communism.
On this day of course we could see Polish flags at many places, not only on buildings, but on public transportation vehicles too. At Warsaw the celebration is at several places, including the Pilsudski's square, where at the tomb of the Unknown Soldier they do an official change of guards accompanied by the government officials. On every day basis the change of guards is just a routine that is a normal picture of Warsaw (the guards change every hour or so).
According to what I read, unfortunately the day is also a good occasion for various political groups to divide that nation even more during marches and events that usually take place during that day. This year, the radical right-side took pretty much attention by burning the flowered rainbow what stands at Plac Zbawiciela (the Saviour Square) that is taken by them as a symbol of lesgay movements. Breaking street-parked cars' glasses, throwing petards and pieces of pavement while fighting with the police. Also this year they attacked the Russian embassy and people with different views. The reaction to such behavior we witnessed yesterday at Nowy Swiat Street, where there was an event demonstrating against radicals. Meanwhile during the last few days there was a United Nation's climate conference taking place at Warsaw. Around 10 000 visitors arrived from 200 countries, so obviously these people had to be scared sometimes, seeing what was happening.
But anyway, our Hungarian friends were reporting appreciations about the commemoration at the Unknown Soldier's tomb and the gatherings, what they saw at Warsaw downtown. Good for them that they were somewhere else than the radical folks during the day.
The day was announced as national holiday in 1937, but from 1939 till '89 it was removed as an official celebration day, and it was restored after communism.
According to what I read, unfortunately the day is also a good occasion for various political groups to divide that nation even more during marches and events that usually take place during that day. This year, the radical right-side took pretty much attention by burning the flowered rainbow what stands at Plac Zbawiciela (the Saviour Square) that is taken by them as a symbol of lesgay movements. Breaking street-parked cars' glasses, throwing petards and pieces of pavement while fighting with the police. Also this year they attacked the Russian embassy and people with different views. The reaction to such behavior we witnessed yesterday at Nowy Swiat Street, where there was an event demonstrating against radicals. Meanwhile during the last few days there was a United Nation's climate conference taking place at Warsaw. Around 10 000 visitors arrived from 200 countries, so obviously these people had to be scared sometimes, seeing what was happening.
But anyway, our Hungarian friends were reporting appreciations about the commemoration at the Unknown Soldier's tomb and the gatherings, what they saw at Warsaw downtown. Good for them that they were somewhere else than the radical folks during the day.
November 11 - A függetlenség napja
Bár mi épp nem tartózkodtunk most itthon, nem mulaszthatjuk el a lengyel Függetlenség napjának megemlítését, ami november 11-én foglal helyet a naptárban. Természetesen munkaszüneti nap, és városszerte gyűlnek össze az emberek ünnepségeken (és olykor tüntetéseken is).
Az ünnep eredete 1918 november 11, amikoris 123 év után, miután osztrák, orosz és német kezekben volt a 3 részre szakadt terület, Lengyelország visszanyerte függetlenségét. A Lengyel Katonai Szervezet titkos csoportjai, köztük leszerelt katonák és légiósok Varsóban és több lengyel városban lefegyverezték a németeket. A kormány Józef Pilsudski-t nevezte ki főparancsnoknak a lengyel erők fölött, és 3 nap múlva teljes irányítás volt a kezében - megalapította az új központi kormányt, ami november 21-én tette közzé a legfontosabb intézkedéseit, például új parlamenti választásokat írtak ki, mezőgazdasági reformokat hoztak létre és kedvezőbb feltételeket teremtettek a munkások számára.
1937-ben nyilvánították nemzeti ünneppé, de 1939-89-ig eltörölték, majd a rendszerváltás után lett belőle ismét ünnepnap.
Ezen a napon természetesen rengeteg helyen láthatunk errefelé lengyel zászlókat, nemcsak épületeken, hanem járműveken is. Varsóban szintén jópár helyen, köztük a Pilsudski téren is zajlik az ünnep, ahol az Ismeretlen Katona sírjánál őrségváltást is tartanak, ahol egyúttal hivatalos személyek is részt vesznek az ünnepségen.
Egyébként az őrségváltás napi rutin Varsó városképének a része - azt hiszem, óránként zajlik, de ennyi időt még nem töltöttem el a téren :)
Olvasottak alapján sajnos a különböző politikai csoportok számára is alkalmas az ünnep, hogy megossza az embereket: az idén a radikális szélsőjobb - jelképek felgyújtásával (pl. virágból készült szivárvány a Zbawiciela (Megváltó) téren - amit ők a melegek jelképeként deklarálnak), utcán parkoló autók üvegeinek betörésével és petárdákkal hívta fel magára a figyelmet a rendőrséggel küzdve, továbbá az Orosz Nagykövetséget és más nézeteket valló embereket is megtámadtak, amire reakcióként tegnap tanúi lehettünk a Nowy Swiat utcán felvonuló ellentüntető tömegnek, akik a radikálisok nézetei és módszerei ellen tiltakoztak - mindeközben az ENSZ klímaügyi konferenciája zajlik Varsóban, amire kb. kétszáz országból érkezett tízezer küldött, akik érthető módon figyelhették ijedten a héten, mi történik. Nem mennék bele a részletekbe, az Index ezt viszonylag kimerítően megtette már, ha valakit érdekel.
Itt élő magyar barátaink viszont lelkesedéssel számoltak be az Ismeretlen Katona sírjánál tartott megemlékezésről és a felvonulásokról, amiket Varsó belvárosában láttak - szerencse, hogy ők elkerülték a fentebbi eseményeket.
1937-ben nyilvánították nemzeti ünneppé, de 1939-89-ig eltörölték, majd a rendszerváltás után lett belőle ismét ünnepnap.
Egyébként az őrségváltás napi rutin Varsó városképének a része - azt hiszem, óránként zajlik, de ennyi időt még nem töltöttem el a téren :)
Olvasottak alapján sajnos a különböző politikai csoportok számára is alkalmas az ünnep, hogy megossza az embereket: az idén a radikális szélsőjobb - jelképek felgyújtásával (pl. virágból készült szivárvány a Zbawiciela (Megváltó) téren - amit ők a melegek jelképeként deklarálnak), utcán parkoló autók üvegeinek betörésével és petárdákkal hívta fel magára a figyelmet a rendőrséggel küzdve, továbbá az Orosz Nagykövetséget és más nézeteket valló embereket is megtámadtak, amire reakcióként tegnap tanúi lehettünk a Nowy Swiat utcán felvonuló ellentüntető tömegnek, akik a radikálisok nézetei és módszerei ellen tiltakoztak - mindeközben az ENSZ klímaügyi konferenciája zajlik Varsóban, amire kb. kétszáz országból érkezett tízezer küldött, akik érthető módon figyelhették ijedten a héten, mi történik. Nem mennék bele a részletekbe, az Index ezt viszonylag kimerítően megtette már, ha valakit érdekel.
Itt élő magyar barátaink viszont lelkesedéssel számoltak be az Ismeretlen Katona sírjánál tartott megemlékezésről és a felvonulásokról, amiket Varsó belvárosában láttak - szerencse, hogy ők elkerülték a fentebbi eseményeket.
Saturday, 16 November 2013
Krótki przewodnik po zachowaniach Polaków
Kim są, jak się zachowują, w czym są podobni, a w czym
zupełnie inni? Dziś spróbujemy zajrzeć w polską duszę. Oczywiście moje
doświadczenia są jeszcze mocno ograniczone i subiektywne, lecz pozwólcie, że
przedstawię to, co udało mi się zaobserwować do tej pory. Polacy są:
- Przyjacielscy: z
pewnością w stosunku do nas – Węgrów. Nie tylko historia naszych krajów jest w
wielu miejscach ściśle ze sobą powiązana (wspólni władcy, współpraca podczas
wojen – nawet pomimo rozkazów!), lecz także ludzie - dzięki przyjaźni, która z
czasem złączyła nas tak mocno, że jesteśmy w stanie ją poczuć, nawet gdy
spotykamy się po raz pierwszy.
-
Dumni: często
narzekają na porządki w swoim kraju, lecz mają silne poczucie tożsamości
narodowej. Są dumni z tego, kim są i tak być powinno, biorąc pod uwagę, że
kilkakrotnie starano się wymazać Polskę z mapy świata, i choć spadło na nich
przez to wiele nieszczęść – przetrwali. Dla przykładu: po drugiej wojnie światowej
odbudowali swoją stolicę, Warszawę, której budynki były w 90% zmiecione z
powierzchni ziemi.
- Pracowici i skrzętni: jeżeli
zdarzy się wam odwiedzić Warszawę, prędzej czy później z pewnością natraficie
na plac budowy. Czasem ma się wrażenie, że aż ich korci, żeby cały czas coś
odnawiać, poprawiać i naprawiać. Dzielnice, które na Węgrzech uchodzą za
zbiorowiska szarych bloków, w Polsce wydają się bardziej przestronne, kolorowe
i zadbane. Budynki są podobne, lecz tutaj wyglądają znacznie lepiej dzięki
remontom. No i nie znajdziecie śmieci na ulicach! I mówię o tym z przekonaniem,
bo miałam okazję zwiedzić przynajmniej sześć polskich miast.
- I krótki ogląd cech fizycznych:
- Przyjacielscy: z
pewnością w stosunku do nas – Węgrów. Nie tylko historia naszych krajów jest w
wielu miejscach ściśle ze sobą powiązana (wspólni władcy, współpraca podczas
wojen – nawet pomimo rozkazów!), lecz także ludzie - dzięki przyjaźni, która z
czasem złączyła nas tak mocno, że jesteśmy w stanie ją poczuć, nawet gdy
spotykamy się po raz pierwszy.
Polacy chętnie
też pomagają zagranicznym turystom, zwłaszcza jeżeli mówią po angielsku.
-
Dumni: często
narzekają na porządki w swoim kraju, lecz mają silne poczucie tożsamości
narodowej. Są dumni z tego, kim są i tak być powinno, biorąc pod uwagę, że
kilkakrotnie starano się wymazać Polskę z mapy świata, i choć spadło na nich
przez to wiele nieszczęść – przetrwali. Dla przykładu: po drugiej wojnie światowej
odbudowali swoją stolicę, Warszawę, której budynki były w 90% zmiecione z
powierzchni ziemi.
Ale, z
powodu dumy, mimo upływu lat, starsi ludzie nie są w stanie zapomnieć krzywd i
udręczenia, których doznali w czasie wojen.
- Pracowici i skrzętni: jeżeli
zdarzy się wam odwiedzić Warszawę, prędzej czy później z pewnością natraficie
na plac budowy. Czasem ma się wrażenie, że aż ich korci, żeby cały czas coś
odnawiać, poprawiać i naprawiać. Dzielnice, które na Węgrzech uchodzą za
zbiorowiska szarych bloków, w Polsce wydają się bardziej przestronne, kolorowe
i zadbane. Budynki są podobne, lecz tutaj wyglądają znacznie lepiej dzięki
remontom. No i nie znajdziecie śmieci na ulicach! I mówię o tym z przekonaniem,
bo miałam okazję zwiedzić przynajmniej sześć polskich miast.
- 
Mają mocne głowy: cóż, są
prawie ludem północy, więc naprawdę potrafią wypić pokaźną ilość alkoholu,
przede wszystkim piwa i wódki. Są również znakomitymi producentami tych napojów
– wódka nie pochodzi z Rosji, tu znajduje się jej ojczyzna. Z własnego
doświadczenia powiem, że nie powinniście przegapić okazji skosztowania wódki,
jeżeli wybieracie się tu, a zwłaszcza Żubrówki (którą można też pić zmieszaną w
sokiem jabłkowym – wtedy nazywają ją szarlotką!). W niektórych miejscach, w
ramach przystawki, serwowana jest wódka ze śledziem.
Mają mocne głowy: cóż, są
prawie ludem północy, więc naprawdę potrafią wypić pokaźną ilość alkoholu,
przede wszystkim piwa i wódki. Są również znakomitymi producentami tych napojów
– wódka nie pochodzi z Rosji, tu znajduje się jej ojczyzna. Z własnego
doświadczenia powiem, że nie powinniście przegapić okazji skosztowania wódki,
jeżeli wybieracie się tu, a zwłaszcza Żubrówki (którą można też pić zmieszaną w
sokiem jabłkowym – wtedy nazywają ją szarlotką!). W niektórych miejscach, w
ramach przystawki, serwowana jest wódka ze śledziem.
Niestety, o
piwie nie powiem zbyt wiele, bo nie przepadam za nim, ale mój kochany powtarza,
że Polska ma dobre piwa, zaś na Węgrzech lepiej pić wino, bo dobre piwo na
Węgrzech to biały kruk.
Nie należy
też zapominać o 80-procentowych nalewkach
domowej roboty. Nie znam dokładnie przepisu, ale słyszałam, że można je robić
praktycznie ze wszystkiego. I z mojego doświadczenia wynika, że nalewki mogą
być bardzo podstępne…
- Pomysłowi, są
kreatywni i obrotni w takich dziedzinach jak biznes i tym podobnych. Nędza lat
osiemdziesiątych, kiedy półki sklepowe świeciły pustkami, nauczyła ich jak
radzić sobie z brakiem, dzięki pomysłowości.
- 
Pełni pasji i głośni: Pomimo tego,
że język polski jest jednym z języków słowiańskich, jego intonacja przypomina
mi bardziej język hiszpański. W słowach akcent przypada na przedostatnią
głoskę, co przydaje śródziemnomorskiego uroku słowu mówionemu. Miałam okazję
przysłuchać się przynajmniej kilku słowiańskim językom, lecz w porównaniu z
językiem polskim wydawały mi się dosyć monotonne.
Pełni pasji i głośni: Pomimo tego,
że język polski jest jednym z języków słowiańskich, jego intonacja przypomina
mi bardziej język hiszpański. W słowach akcent przypada na przedostatnią
głoskę, co przydaje śródziemnomorskiego uroku słowu mówionemu. Miałam okazję
przysłuchać się przynajmniej kilku słowiańskim językom, lecz w porównaniu z
językiem polskim wydawały mi się dosyć monotonne.
Moi
przyjaciele, którzy przeprowadzili się do krajów, gdzie podstawowym językiem
jest angielski, twierdzą, że Polacy w tych krajach zachowują się głośniej niż
gdzie indziej.
Tak na
marginesie: są niesłychanie wdzięczni, jeżeli podejmiesz się trudu nauki ich
języka i starasz się porozumieć z nimi. Jeszcze nie zdarzyło mi się, żeby taka
rozmowa odbyła się bez uśmiechów na twarzach – zarówno mojej jak i ich.
A wracając
jeszcze do bycia głośnym – byłam całkiem zaskoczona, gdy Łukasz powiedział mi,
gdy spacerowaliśmy nocą po budapesztańskich ulicach, że pod wpływem alkoholu
zachowują się bardziej agresywnie niż inni, częściej też zdarzają się wtedy sprzeczki.
- 
Tradycjonaliści i katolicy: No
dobrze: w praktyce, tak jak w większości krajów, to określenie bardziej pasuje
do starszych pokoleń, w przypadku młodszych pokoleń nie jest to już takie
oczywiste. Wierzący i praktykujący katolicy biorą udział w Mszy co niedzielę, w
dni uroczyste, a nawet w dni nie podyktowane specjalną uroczystością.
Tradycyjnie wszystkie rodziny w czasie świąt Wielkiej Nocy udają się do
kościoła ze święconką. Trudno jest też nie wziąć pod uwagę wpływu, który na
Polaków wywarł Jan Paweł II. W większości polskich miast znajdziecie ulicę
nazwaną jego imieniem.
Tradycjonaliści i katolicy: No
dobrze: w praktyce, tak jak w większości krajów, to określenie bardziej pasuje
do starszych pokoleń, w przypadku młodszych pokoleń nie jest to już takie
oczywiste. Wierzący i praktykujący katolicy biorą udział w Mszy co niedzielę, w
dni uroczyste, a nawet w dni nie podyktowane specjalną uroczystością.
Tradycyjnie wszystkie rodziny w czasie świąt Wielkiej Nocy udają się do
kościoła ze święconką. Trudno jest też nie wziąć pod uwagę wpływu, który na
Polaków wywarł Jan Paweł II. W większości polskich miast znajdziecie ulicę
nazwaną jego imieniem.- I krótki ogląd cech fizycznych:
Będę kusić
mężczyzn, mówiąc, że znajdą tu dużo pięknych dziewczyn. Zaś polscy faceci są na
ogół przystojni, uprzejmi (nie tak rzadko można się spotkać ze zwyczajem
całowania kobiet w rękę przez mężczyzn przy powitaniu). Za to ci, których
irytują zniewieściali, delikatni faceci, ucieszą się, słysząc, że rzadko
spotyka się tu maminsynków.
Odcień skóry
Polaków, jak widać na zdjęciu, jest raczej jasny, rumiany, czym przypominają
raczej narody z północy (wielokrotnie mi mówiono, że odcień mojej cery jest
podobny do cery przeciętnego Polaka, więc choć raz nie wybijam się w
towarzystwie bladym odcieniem cery).
Nietolerancja
laktozy zdarza się u Polaków tylko w 15%, może są bardziej odporni dzięki wytwarzanej
tutaj niespotykanej ilości pysznych produktów pochodzenia mlecznego :)
Podsumowując:
są inteligentni, kreatywni czarujący, w ich kulturze można odnaleźć wpływy
zarówno wschodnioeuropejskie jak i zachodnioeuropejskie. Lata komunizmu odbiły
na nich swoje piętno, lecz dzięki pracowitości nadrabiają zaległości, zwłaszcza
gospodarcze. Nie pozwalają tez sobie na użalanie się nad sobą w związku z
trudną przeszłością. To prawdziwi ocaleńcy.
Wednesday, 6 November 2013
"Colors of Poland" - A nice video
A few months ago I found this video, it is presenting very well (in my opinion) in 11 minutes, what important numbers the country has, the way of thinking, the attitude, habits and it is introducing Polish cuisine as well.
English speaking, South Park-styled animation, but because it's very well-illustrated, it is easily understandable for anyone, who may not speak in English. Some Poles were complaining to the narrator's English accent, and the fact, that this is trying to be a marketing-video... I think, the point is first, that it is easy to understand, and the second thing, that everyone needs a small marketing, especially those, who are talented, but are not having enough self-confidence ;)
English speaking, South Park-styled animation, but because it's very well-illustrated, it is easily understandable for anyone, who may not speak in English. Some Poles were complaining to the narrator's English accent, and the fact, that this is trying to be a marketing-video... I think, the point is first, that it is easy to understand, and the second thing, that everyone needs a small marketing, especially those, who are talented, but are not having enough self-confidence ;)
"Lengyelország színei" - egy kedves kis video
Jópár hónapja akadtam rá erre a kis videora, ami bő 11 percben - szerintem - abszolút jól bemutatja nagy vonalakban az itteni számokat, hozzáállást, szokásokat és ételeket.
Angol nyelvű, South Park stílusú animáció, de nagyon jól szemléltet, így könnyen érthető bárki számára. Egyes lengyelek az angol kiejtésre panaszkodtak, illetve arra, hogy marketing-video... Szerintem az előbbinél az a lényeg, hogy érthető legyen, az utóbbiról pedig annyit, hogy mindenkinek kell egy kis marketing, főleg azoknak, akik tehetségesek, és nem bíznak eléggé saját magukban ;)
Angol nyelvű, South Park stílusú animáció, de nagyon jól szemléltet, így könnyen érthető bárki számára. Egyes lengyelek az angol kiejtésre panaszkodtak, illetve arra, hogy marketing-video... Szerintem az előbbinél az a lényeg, hogy érthető legyen, az utóbbiról pedig annyit, hogy mindenkinek kell egy kis marketing, főleg azoknak, akik tehetségesek, és nem bíznak eléggé saját magukban ;)
Tuesday, 5 November 2013
1 listopada w Polsce
Rok temu miałam możliwość przyglądania się obchodom Dnia Wszystkich Świętych w Polsce i już wtedy niektóre tradycje związane z tym dniem były dla mnie zastanawiające. W tym roku 1 listopada również spędziłam w Polsce, w Warszawie, odwiedzając razem z Łukaszem, jego mamą i siostrą 4 cmentarze, by okazać szacunek bliskim zmarłym.
Uznanie w moich oczach zyskały przede wszystkim drobne ciepłe gesty, które zaobserwowałam tego dnia.
- Siostra Łukasza wręczyła mi zapalony znicz, gdy mijaliśmy groby żołnierzy poległych w czasie obrony Warszawy w 1939 i powiedziała, bym postawiła go na dowolnym grobie. Wybrałam anonimowy grób, stojący pomiędzy grobami z imionami wypisanymi na tabliczkach.
- Dzień poświęcony jest nie tylko na odwiedzanie grobów krewnych, ale też tych, którzy są dla ciebie ważni, nawet jeżeli nie miałeś okazji poznać ich osobiście. Razem z mamą Łukasza szukaliśmy grobu sławnej polskiej aktorki Ireny Kwiatkowskiej. Niestety nie udało nam się i musieliśmy zrezygnować, lecz zatrzymaliśmy się przy grobach takich poetów jak Staff czy Tuwim, by zapalić znicze i w ten sposób wyrazić nasz szacunek. Zauważyłam też, że zwyczajem jest sprzątanie i zapalanie zniczy na zaniedbanych grobach, których nikt nie odwiedza.
- Jest to dzień w którym okazuje się szacunek zmarłym osobom znanym i szanowanym.
Groby poetów, filozofów, aktorów a nawet sportowców otoczone były zniczami, a jeszcze nie było południa. Najbardziej wzruszyły mnie groby żołnierzy, bohaterów wojennych, ofiar wojen, Powstania Warszawskiego. Miałam już okazję zapoznać się bliżej z historią związaną z wydarzeniami wojennymi, i cóż… naród musi być twardy jak kamień, żeby przetrwać tyle zawieruch i wyjść z tego z uniesioną głową. Trudno opisać ciepło, które mnie napełnia, gdy myślę o tych wszystkich ludziach, starszych i młodszych, którzy tego dnia zapalali znicze pamiętając o tych, których żadną miarą nie mieli szansy poznać. I fantastycznie jest coś takiego zobaczyć!
Wieczorem, nad wszystkimi cmentarzami widać piękną kopułę światła, powstałą od płomieni palących się zniczy, a my ponownie udaliśmy się na ulicę Powązkowską (gdzie znajduje się najstarszy i najsławniejszy cmentarz) i tam odkryliśmy, że wielu zagranicznych turystów przyjechało tak samo jak my, by oglądać ten widok, a na lewo i prawo można było usłyszeć język angielski i francuski.
Było czymś niesłychanie wzruszającym zobaczyć tyle szacunku i pokory i zadziwiające jest poczuć, że nawet jeżeli nie mam wspólnych korzeni z ludźmi pochowanymi tu, to jednak… czuję, że w jakiś sposób stali mi się bliscy!
 |
| Kopaliński, żył 100 lat |
W kulturze węgierskiej również zwyczajem jest nawiedzanie
grobów o tej porze roku, więc
przyjrzyjmy się czym różnią się te zwyczaje w Polsce.
Polacy odnoszą się z szacunkiem do swoich tradycji, są
narodem głęboko odczuwającym, a większość z nich jest również wierzącymi
katolikami. W dniu 1 listopada i w dni przyległe, okolice cmentarzy zostają
wyłączone z ruchu dla transportu prywatnego (zaparkowanie samochodu w okolicy
jest praktycznie niemożliwe), za to uruchomione zostają dodatkowe linie
autobusowe i tramwajowe kursujące pomiędzy cmentarzami, których oznaczenia
zaczynają się na „C” (jak cmentarz). W pobliżu bram cmentarnych przewijają się
tłumy, a także ustawiają się stragany sprzedające kwiaty, wiązanki, znicze oraz
tradycyjne przekąski, takie jak słodkie, nawleczone na sznurek obwarzanki czy
tradycyjne warszawskie cukierki zwane Pańską Skórką.
Uznanie w moich oczach zyskały przede wszystkim drobne ciepłe gesty, które zaobserwowałam tego dnia.
- Siostra Łukasza wręczyła mi zapalony znicz, gdy mijaliśmy groby żołnierzy poległych w czasie obrony Warszawy w 1939 i powiedziała, bym postawiła go na dowolnym grobie. Wybrałam anonimowy grób, stojący pomiędzy grobami z imionami wypisanymi na tabliczkach.
- Dzień poświęcony jest nie tylko na odwiedzanie grobów krewnych, ale też tych, którzy są dla ciebie ważni, nawet jeżeli nie miałeś okazji poznać ich osobiście. Razem z mamą Łukasza szukaliśmy grobu sławnej polskiej aktorki Ireny Kwiatkowskiej. Niestety nie udało nam się i musieliśmy zrezygnować, lecz zatrzymaliśmy się przy grobach takich poetów jak Staff czy Tuwim, by zapalić znicze i w ten sposób wyrazić nasz szacunek. Zauważyłam też, że zwyczajem jest sprzątanie i zapalanie zniczy na zaniedbanych grobach, których nikt nie odwiedza.
- Jest to dzień w którym okazuje się szacunek zmarłym osobom znanym i szanowanym.
 |
| Polski szacunek |
Wieczorem, nad wszystkimi cmentarzami widać piękną kopułę światła, powstałą od płomieni palących się zniczy, a my ponownie udaliśmy się na ulicę Powązkowską (gdzie znajduje się najstarszy i najsławniejszy cmentarz) i tam odkryliśmy, że wielu zagranicznych turystów przyjechało tak samo jak my, by oglądać ten widok, a na lewo i prawo można było usłyszeć język angielski i francuski.
Historia blogu w skrócie
Zdarzyło to się w 2000 roku… Trzech interesujących i
zabawnych chłopaków odwiedziło nas w Budapeszcie. Mój były partner zaprzyjaźnił
się z nimi na starym interfejsie IRC. Przybyli prosto z Warszawy po podróży,
która trwała 10 godzin koleją. Rozmawiali między sobą w języku, który brzmiał
niesamowicie, po angielsku – w tyle o ile zrozumiały sposób (podczas, gdy mój
angielski był fatalny). Jednak pomimo odmienności naszych języków – biła od
nich otwartość i serdeczność, z którą nigdy wcześniej się nie spotkałam.
Zapraszam zatem na wspólną wyprawę, gwarantuję, że
będzie to równie przyjemne, jak czytanie o popularnych miejscach wypraw, takich
jak Londyn czy Paryż!
Głównym powodem ich przyjazdu był odbywający się w tym
czasie zjazd o tematyce komputerowo-programistycznej (w którym my także
mieliśmy uczestniczyć), lecz chcieli też trochę czasu przeznaczyć na
zwiedzanie. Przyjemnie spędziliśmy razem czas, widać było ich zainteresowanie,
a także fakt, że Budapeszt bardzo im się spodobał. Pod koniec pobytu serdecznie
zapraszali nas do siebie, mówiąc o Polsce z niespotykaną miłością, a także
zaoferowali, że kupią dla nas bilety lotnicze (co było, jak na tamte czasy,
bardzo hojną propozycją, biorąc pod uwagę, że nie było tanich linii lotniczych
kursujących między naszymi krajami, oraz, że nie zarabiali też dużo, ledwo co
ukończywszy studia).
Zaprzyjaźniliśmy się przez ten tydzień i żegnaliśmy się
mocnymi uściskami. I to było moje pierwsze doświadczenie z Polakami. Przedtem
nie wiedziałam o nich prawie nic.
Odwiedzili nas jeszcze w następnym roku, a potem nastąpiła
dziesięcioletnia przerwa, przeplatana korespondencją. Nasze życia pozmieniały
się, a do obiecanej wizyty w Polsce nie doszło. Z naszej pięcioosobowej grupy
jedynie ja i Łukasz (jeden z naszych przyjaciół z Polski) utrzymywaliśmy ze
sobą kontakt. W 2011 roku postanowił ponownie odwiedzić Budapeszt. Czterodniowa
wizyta, przy okazji kolejnego zjazdu. Tym razem zobowiązał mnie do złożenia
obietnicy, że w kolejnym roku faktycznie przyjadę do Polski.
I tak, po jedenastu latach od naszego pierwszego spotkania,
umówiliśmy się na tygodniową wizytę w Polsce, którą Łukasz dokładnie
rozplanował i pokazał mi Warszawę, Gdańsk, Kraków i Łódź. Zaskoczył mnie
porządek i piękno tych miast – sławnych monumentów – a także fakt, że nie
przypominały miejsc, o których opowiadali w 2000 roku. W międzyczasie ich kraj
się bardzo rozwinął.
W czasie tej wycieczki miałam dziwne wrażenie, że jest to
pierwsze miejsce, poza Węgrami, w którym czuję się jak u siebie. Przenigdy nie
planowałam opuszczać Budapesztu. Po ośmiu latach kochałam to miasto równie
mocno, jak wtedy, gdy ledwo się sprowadziłam, ze wszystkimi jego zaletami i
wadami – a raczej mimo ich. Nigdy też nie byłam obieżyświatem, i choć
zwiedziłam kilka miejsc uznanych za „miejsca, w których niesamowicie jest żyć”,
nigdy nie czułam się w nich na miejscu.
Przez ten tydzień zorientowaliśmy się, razem z Łukaszem, jak
wiele mamy ze sobą wspólnego i, że stajemy się sobie bliscy. Po dwóch
tygodniach ponownie przyjechał do mnie, zgodnie z obietnicą, i niektóre rzeczy
stały się nie do uniknięcia. Od Października 2012 jesteśmy razem. Później,
zważając na wszystkie za i przeciw, zdecydowałam się przeprowadzić do Łukasza
do Warszawy (w marcu). Co jeszcze później okazało się słuszną decyzją, gdyż od
czerwca jesteśmy zaręczeni.
I tak po kliku miesiącach tutaj, prawie członek polskiej
rodziny, poznaję tę uroczą, choć mało znaną kulturę i język, i dochodzę do
wniosku, że warto by było opisać moje doświadczenia i podzielić się nimi – z
tymi, którzy albo nic o kulturze polskiej nie wiedzą, czy z tymi, którzy
planują się tu wybrać. A także dlatego, że nie ma aż tak wielu stron
poświeconych temu tematowi. A o kulturze naszego siostrzanego narodu warto
pisać.
Small overview - the Polish attitude
Who are they, how they behave, in what they are similar or different, what temperament they have? Today let's have a small insight into the nation's soul! Of course, my experiences are limited and subjective, sometimes they even reflecting other Poles' opinions, but let me summarize, what I was able to observe so far! They are:
- Friendly: at least with us, Hungarians, very much (but they are also helpful with tourists, especially if they are speaking English - you have 50% chance for that). Not only our history is tightly connected at some points (common rulers, cooperation during wars - despite commands even!), but also a friendship so strong formed between our two nations, that we are able to feel it without saying anything at most of cases, even when accidentally strangers meet each other from the two countries.
-Proud: they are sometimes complaining because of circumstances, but their national identity is in the right place. The Poles are proud to belong here and they can be, because several times in the history others attempted to make them disappear from world's map, many misery they endured - but they survived. As an example: after the Second World War they completely rebuilt and repopulated their capital city, Warsaw, whose 90% of buildings had been literally in ruins. But, because of the pride, especially the elder generations are not able to forget these mortifications and harm, even after many years.
- Constructive and hard-working: if you visit any place at Warsaw, sooner or later you will meet a construction. Sometimes you have this feeling, that they are tempted to renewing or repair all the things from time to time. The districts, what are considered by us in Hungary place of gray block-houses, here look more spacious, colorful, and full of repainted blocks - buildings are similar, but they look much better because of refurbishings.. And, you are not able to find any garbage on the streets! I dare to tell this because I visited already at least 6 cities here.
- And a short look at the physical features:
I would tempt the men, that here many of beautiful-faced girls are living. And for the girls I would pass the information, that the Polish guys, whom I already know, are usually good-looking, polite, it is also not rare that they say hello with kissing the hand, and they are not typically "baby boys of mom" types, which is a really good news for those, who are fed up with the effeminated soft-guys according to nowaday's tendency.
By the skin color, you already can see, that you are at more northern-direction, most of the people are red-faced (and at least this is not me anymore, who is considered as the whitest compared to everyone, but still, there were a lot of times, when they told me that I look like a Pole :))
And not an accident, that lactose-intolerance is only 15% here, because they have awesome milk-products, in huge amount you can find many types of cottage cheese and similar stuff, what is made of milk - they had some time to get used to it :)
So, summarizing my experience, this nation looks like to have an intelligent, creative, charming culture, you could feel the impact of Eastern and Western affection - the socialist past left behind some trace, but their diligence is lifting them up according to economy, they are making a really good progress, and didn't allowed themselves much time to cry because of the history - they are real survivors!
- Friendly: at least with us, Hungarians, very much (but they are also helpful with tourists, especially if they are speaking English - you have 50% chance for that). Not only our history is tightly connected at some points (common rulers, cooperation during wars - despite commands even!), but also a friendship so strong formed between our two nations, that we are able to feel it without saying anything at most of cases, even when accidentally strangers meet each other from the two countries.-
Proud: they are sometimes complaining because of circumstances, but their national identity is in the right place. The Poles are proud to belong here and they can be, because several times in the history others attempted to make them disappear from world's map, many misery they endured - but they survived. As an example: after the Second World War they completely rebuilt and repopulated their capital city, Warsaw, whose 90% of buildings had been literally in ruins. But, because of the pride, especially the elder generations are not able to forget these mortifications and harm, even after many years.
- Constructive and hard-working: if you visit any place at Warsaw, sooner or later you will meet a construction. Sometimes you have this feeling, that they are tempted to renewing or repair all the things from time to time. The districts, what are considered by us in Hungary place of gray block-houses, here look more spacious, colorful, and full of repainted blocks - buildings are similar, but they look much better because of refurbishings.. And, you are not able to find any garbage on the streets! I dare to tell this because I visited already at least 6 cities here.
- They are very good at drinking: well, they are almost a northern nation, so they can really drink reasonable amount of alcohol, especially beer and vodka. In producing these, they are also outstanding - vodka is not originally a Russian invention, but here is its homeland. I personally tell you, that you shouldn’t miss an opportunity to drink a good vodka if you visit that country, especially mentioning Żubrowka (which could be also drink together with apple juice, then it is called apple pie!) And there are some places, where they sell only vodka and herring for starting the party-evening! About beer I cannot tell you much, because basicly I don't like beer, but my darling always says, that Poland have a good beer, but in Hungary you have to drink rather wine, because good beer is as rare as a white raven there :)
And not to forget to mention the minimum 80% strong Moonshines, which are homemade short drinks - no certain receipe, it could be done from anything, and I experienced already, that it could be a really vicious stuff!
They are very good at drinking: well, they are almost a northern nation, so they can really drink reasonable amount of alcohol, especially beer and vodka. In producing these, they are also outstanding - vodka is not originally a Russian invention, but here is its homeland. I personally tell you, that you shouldn’t miss an opportunity to drink a good vodka if you visit that country, especially mentioning Żubrowka (which could be also drink together with apple juice, then it is called apple pie!) And there are some places, where they sell only vodka and herring for starting the party-evening! About beer I cannot tell you much, because basicly I don't like beer, but my darling always says, that Poland have a good beer, but in Hungary you have to drink rather wine, because good beer is as rare as a white raven there :)And not to forget to mention the minimum 80% strong Moonshines, which are homemade short drinks - no certain receipe, it could be done from anything, and I experienced already, that it could be a really vicious stuff!
- Ingenious, they are good at tricks and tips, according to business and other similar transactions - destitution of the '80s, when there was hardly able to get anything here in the shops, raised them up to be creative. According to a Polish saying: "A Pole always knows, how to trick another Pole."
- Passionate and loud: if we meet them, let's investigate their communication! Their intonation, despite, that we are talking about a slavic language, seems to be a little like Spanish, in the words the accent is at the one before the last vowel. This gives a mediterranian charm to the spoken language. I've listened already to a few slavic nations to speak, but they seemed to be monotonous compared to the Poles. Moreover, more of my friends were reporting, that Poles, who moved to English-speaking countries, are speaking more loudly meanwhile work also in Polish, than in English - okay, that maybe could have more reasons, but it is an interesting fact.
Passionate and loud: if we meet them, let's investigate their communication! Their intonation, despite, that we are talking about a slavic language, seems to be a little like Spanish, in the words the accent is at the one before the last vowel. This gives a mediterranian charm to the spoken language. I've listened already to a few slavic nations to speak, but they seemed to be monotonous compared to the Poles. Moreover, more of my friends were reporting, that Poles, who moved to English-speaking countries, are speaking more loudly meanwhile work also in Polish, than in English - okay, that maybe could have more reasons, but it is an interesting fact.
Btw, they are very grateful if you start to learn their language, and so you try to communicate with them! I never managed any conversations like this without a smile - but neither did they! ;)
And talking furthermore about the passion, I was pretty surprised, when Łukasz was telling me meanwhile walking at streets of Budapest by night - as a comparison - that if they are drinking, they are behaving more aggressive compared to others, tiffs without a reason are more oftenly happening in such situations.
And talking furthermore about the passion, I was pretty surprised, when Łukasz was telling me meanwhile walking at streets of Budapest by night - as a comparison - that if they are drinking, they are behaving more aggressive compared to others, tiffs without a reason are more oftenly happening in such situations.
- Traditionalists and catholics: okay, as everywhere, here it is also applies rather to the elder generation, but significance of the popes is also there - for example, in almost every cities or towns there is a "John Paul Street". Whom are actively religious, at Easter are going to the church to hallow a basket of food, and of course they are attending masses, especially at celebration days, but also without any occasion too. By the members of the new generation, these things are not that strictly set in stone anymore.
Traditionalists and catholics: okay, as everywhere, here it is also applies rather to the elder generation, but significance of the popes is also there - for example, in almost every cities or towns there is a "John Paul Street". Whom are actively religious, at Easter are going to the church to hallow a basket of food, and of course they are attending masses, especially at celebration days, but also without any occasion too. By the members of the new generation, these things are not that strictly set in stone anymore. - And a short look at the physical features:
I would tempt the men, that here many of beautiful-faced girls are living. And for the girls I would pass the information, that the Polish guys, whom I already know, are usually good-looking, polite, it is also not rare that they say hello with kissing the hand, and they are not typically "baby boys of mom" types, which is a really good news for those, who are fed up with the effeminated soft-guys according to nowaday's tendency.By the skin color, you already can see, that you are at more northern-direction, most of the people are red-faced (and at least this is not me anymore, who is considered as the whitest compared to everyone, but still, there were a lot of times, when they told me that I look like a Pole :))
And not an accident, that lactose-intolerance is only 15% here, because they have awesome milk-products, in huge amount you can find many types of cottage cheese and similar stuff, what is made of milk - they had some time to get used to it :)
So, summarizing my experience, this nation looks like to have an intelligent, creative, charming culture, you could feel the impact of Eastern and Western affection - the socialist past left behind some trace, but their diligence is lifting them up according to economy, they are making a really good progress, and didn't allowed themselves much time to cry because of the history - they are real survivors!
Kis áttekintés - a lengyel virtus
Kik ők, hogy viselkednek, miben hasonlítanak és miben különböznek? Ma tekintsünk be egy kicsit a nép lelkivilágába, milyen vérmérsékletűek is a lengyelek? Természetesen a tapasztalataim korlátozottak és szubjektívek, időnként más itteni emberek véleményét is tükrözik, node összegezzük, milyen infoknak vagyok most birtokában!
- Barátságosak: legalábbis velünk, magyarokkal értelemszerűen nagyon (a turistákkal is segítőkészek, különösen, ha tudnak angolul - erre úgy 50% esélyed van). Nemcsak a történelmünk fonódott össze bizonyos pontokon (közös uralkodók, háborúk alatti együttműködés - parancsok ellenére is!), hanem mindeközben egy olyan barátság alakult ki a két nép között, ami kimondatlanul is érződik a legtöbb esetben, ha vadidegen emberek a két náció képviselőjeként véletlen találkoznak.
-Büszkék: a körülményekre időnként ugyan panaszkodnak, de a nemzeti öntudatuk teljesen a helyén van. A lengyel büszke arra, hogy ide tartozik, és lehet is, ugyanis a történelem során többször megpróbálták őket eltüntetni a világtérképről, rengeteg szenvedést éltek túl - de túlélték, és a II. világháború után a szó szerinti 90% mennyiségű romból újjáépítették és újra benépesítették a fővárost is. Viszont a büszkeséggel és az öntudattal együtt jár, hogy különösen az idősebb generáció tagjai ezeket a sérelmeket ennyi év távlatából sem felejtették el.
- Konstruktívak és szorgalmasak: bármerre jár az ember Varsóban, előbb-utóbb építkezéssel fog találkozni. Néha olyan érzésed van, hogy lépten-nyomon felújítanak valamit. (Mondjuk azt hiszem, nem csoda a főváros teljes lebombázása után, hogy ilyen ütemben fogják meg a munka végét) Az olyan környékek, amiket nálunk szürke panelrengetegek jellemeznek, náluk általában szellős, színes, újrafestett blokkokal vannak tarkítva - az épületek hasonlóak, csak jobban néznek ki ezek miatt a munkálatok miatt. Ja, és sehol egy szemét az utcákon! Ezt úgy merem állítani, hogy minimum 6 városban jártam már itt.
- Fizikai adottságokat tekintve pedig:
Az urakat azzal kecsegtetném, hogy nagy számban mászkálnak erre széparcú hölgyek, lányoknak pedig annyit, hogy a lengyel srácok, akiket eddig ismerek, többségében jó kiállásúak, udvariasak, nem ritka a kézcsókkal való üdvözlés sem, és nem kifejezetten az elkényeztetett "mama kedvencei" típusba tartoznak, ami igen jó hír a női nemnek, különösen azoknak, akik elpuhult férfiakra panaszkodnak a mai tendenciát nézve.
Bőrszínt illetően itt már érződik, hogy északon vagyunk, döntő többségben pirospozsgás típusú arcok mászkálnak az utcákon (és végre nem én vagyok a legfehérebb köztük, de így is lépten-nyomon lengyelnek néznek! :))
A laktóz-intolerancia pedig itt már nem véletlen, hogy csak 15% a népesség körében, ugyanis irtózatosan jó tejtermékeik vannak, töménytelen mennyiségben találhatsz a boltok polcain túrófajtákat és minden egyebet, ami tejből készül - volt idejük hozzáedződni :)
Összességében számomra egy intelligens, kreatív, bájos és mindenképpen markáns kultúra rajzolódott ki itt, együttesen érezni kelet és nyugat hatását is - a szocialista múlt itt hagyta ugyan a nyomait, de a szorgalmuk miatti fejlődési ütem ennek dacára emeli feljebb és feljebb őket gazdaságilag - nem adtak maguknak sok időt a történelem miatti siránkozásra - igazi túlélők!
- Barátságosak: legalábbis velünk, magyarokkal értelemszerűen nagyon (a turistákkal is segítőkészek, különösen, ha tudnak angolul - erre úgy 50% esélyed van). Nemcsak a történelmünk fonódott össze bizonyos pontokon (közös uralkodók, háborúk alatti együttműködés - parancsok ellenére is!), hanem mindeközben egy olyan barátság alakult ki a két nép között, ami kimondatlanul is érződik a legtöbb esetben, ha vadidegen emberek a két náció képviselőjeként véletlen találkoznak.-
Büszkék: a körülményekre időnként ugyan panaszkodnak, de a nemzeti öntudatuk teljesen a helyén van. A lengyel büszke arra, hogy ide tartozik, és lehet is, ugyanis a történelem során többször megpróbálták őket eltüntetni a világtérképről, rengeteg szenvedést éltek túl - de túlélték, és a II. világháború után a szó szerinti 90% mennyiségű romból újjáépítették és újra benépesítették a fővárost is. Viszont a büszkeséggel és az öntudattal együtt jár, hogy különösen az idősebb generáció tagjai ezeket a sérelmeket ennyi év távlatából sem felejtették el.
- Konstruktívak és szorgalmasak: bármerre jár az ember Varsóban, előbb-utóbb építkezéssel fog találkozni. Néha olyan érzésed van, hogy lépten-nyomon felújítanak valamit. (Mondjuk azt hiszem, nem csoda a főváros teljes lebombázása után, hogy ilyen ütemben fogják meg a munka végét) Az olyan környékek, amiket nálunk szürke panelrengetegek jellemeznek, náluk általában szellős, színes, újrafestett blokkokal vannak tarkítva - az épületek hasonlóak, csak jobban néznek ki ezek miatt a munkálatok miatt. Ja, és sehol egy szemét az utcákon! Ezt úgy merem állítani, hogy minimum 6 városban jártam már itt.
- Nagy sportivók: már-már északi nép lévén elég jól bírják az alkoholt, különösen a sört és a vodkát. Ezek gyártásában egyébként is kiemelkedőek - ami a vodkát illeti, az bizony nem orosz találmány eredetileg, hanem itt az őshazája. Tanúsítom, hogy a jó vodka nem maradhat ki a repertoárból, ha ellátogat valaki ide, különös tekintettel a Żubrowkára (amit, ha almalével iszunk együtt, almás pitének hívják!). És vannak helyek, ahol az este megalapozására _csak_ vodkát és heringet árulnak! A sörről nem tudok nyilatkozni, lévén, hogy nem kedvelem annyira, de a kedvesem mindig mondja, hogy jó sörük, az bizony nekik van, nálunk otthon Magyarországon inkább bort igyunk, mert a jó sör ott ritka, mint a fehér holló!
Valamint ne feledkezzünk meg a minimum 80% alkoholtartalmú, Holdfénynek becézett, házilag előállított röviditalokról se - nincs recept, bármiből lehet, és tapasztalatból mondom, nagyon alattomos tud lenni ;)
Nagy sportivók: már-már északi nép lévén elég jól bírják az alkoholt, különösen a sört és a vodkát. Ezek gyártásában egyébként is kiemelkedőek - ami a vodkát illeti, az bizony nem orosz találmány eredetileg, hanem itt az őshazája. Tanúsítom, hogy a jó vodka nem maradhat ki a repertoárból, ha ellátogat valaki ide, különös tekintettel a Żubrowkára (amit, ha almalével iszunk együtt, almás pitének hívják!). És vannak helyek, ahol az este megalapozására _csak_ vodkát és heringet árulnak! A sörről nem tudok nyilatkozni, lévén, hogy nem kedvelem annyira, de a kedvesem mindig mondja, hogy jó sörük, az bizony nekik van, nálunk otthon Magyarországon inkább bort igyunk, mert a jó sör ott ritka, mint a fehér holló!Valamint ne feledkezzünk meg a minimum 80% alkoholtartalmú, Holdfénynek becézett, házilag előállított röviditalokról se - nincs recept, bármiből lehet, és tapasztalatból mondom, nagyon alattomos tud lenni ;)
- Találékonyak, jók a trükkökben és kiskapukban, ami a bizniszt és egyéb járulékos témákat illet - a '80-as évek nélkülözése, amikor szinte semmi nem volt a boltokban errefelé, eléggé ránevelhette őket a kreativitásra. Lengyel mondás szerint: "Egy lengyel mindig tudja, hogy trükközzön egy másik lengyellel".
- Szenvedélyesek és hangosak: ha találkozunk velük, figyeljük meg a kommunikációjukat! A hanglejtésük, dacára, hogy szláv nyelvről beszélünk, eléggé spanyolosnak tűnik, a szavakban a hangsúly a szó utolsó előtti szótagján van. Ez tényleg ad egy mediterrán bájt a beszélt nyelvnek. Én hallgattam már jópár szláv népet beszélgetni, de teljesen monotonnak tűntek a pollákokhoz képest. Plusz több ismerősöm is beszámolt arról, hogy akik angol nyelvterületre tévedtek, hangosabban beszélgetnek munka közben lengyelül, mint angolul - oké, ennek persze több oka is lehet, de önmagában érdekes tény.
Szenvedélyesek és hangosak: ha találkozunk velük, figyeljük meg a kommunikációjukat! A hanglejtésük, dacára, hogy szláv nyelvről beszélünk, eléggé spanyolosnak tűnik, a szavakban a hangsúly a szó utolsó előtti szótagján van. Ez tényleg ad egy mediterrán bájt a beszélt nyelvnek. Én hallgattam már jópár szláv népet beszélgetni, de teljesen monotonnak tűntek a pollákokhoz képest. Plusz több ismerősöm is beszámolt arról, hogy akik angol nyelvterületre tévedtek, hangosabban beszélgetnek munka közben lengyelül, mint angolul - oké, ennek persze több oka is lehet, de önmagában érdekes tény.
Egyébként irtó hálásak, ha elkezded a nyelvüket tanulni, és úgy próbálsz velük kommunikálni! Sosem úsztam meg az ilyen jellegű kísérleteimet mosoly nélkül - de ők sem ;)
És ha már a szenvedélynél tartunk, meglepve hallottam Łukasztól még Budapest éjszakai utcáin sétálva összehasonlítási alapként, hogy ha isznak, akkor agresszívebben is viselkednek más nációknál, gyakrabb az ok nélküli összetűzés.
És ha már a szenvedélynél tartunk, meglepve hallottam Łukasztól még Budapest éjszakai utcáin sétálva összehasonlítási alapként, hogy ha isznak, akkor agresszívebben is viselkednek más nációknál, gyakrabb az ok nélküli összetűzés.
- Hagyománytisztelők és katolikusok: oké, mint mindenütt, itt is inkább az idősebb generációt jellemzi ez, de nyilván a pápák jelentősége is megkerülhetetlen - pl. szinte minden városban van egy János Pál utca. Akik vallásgyakorlók, húsvétkor elmennek a templomba megszenteltetni egy kosárnyi ételt, és természetesen járnak misére különösen ünnepekkor, de azokon kívül is. Az új generáció tagjainál ezek a dolgok már nincsenek annyira kőbe vésve.
Hagyománytisztelők és katolikusok: oké, mint mindenütt, itt is inkább az idősebb generációt jellemzi ez, de nyilván a pápák jelentősége is megkerülhetetlen - pl. szinte minden városban van egy János Pál utca. Akik vallásgyakorlók, húsvétkor elmennek a templomba megszenteltetni egy kosárnyi ételt, és természetesen járnak misére különösen ünnepekkor, de azokon kívül is. Az új generáció tagjainál ezek a dolgok már nincsenek annyira kőbe vésve.- Fizikai adottságokat tekintve pedig:
Az urakat azzal kecsegtetném, hogy nagy számban mászkálnak erre széparcú hölgyek, lányoknak pedig annyit, hogy a lengyel srácok, akiket eddig ismerek, többségében jó kiállásúak, udvariasak, nem ritka a kézcsókkal való üdvözlés sem, és nem kifejezetten az elkényeztetett "mama kedvencei" típusba tartoznak, ami igen jó hír a női nemnek, különösen azoknak, akik elpuhult férfiakra panaszkodnak a mai tendenciát nézve.Bőrszínt illetően itt már érződik, hogy északon vagyunk, döntő többségben pirospozsgás típusú arcok mászkálnak az utcákon (és végre nem én vagyok a legfehérebb köztük, de így is lépten-nyomon lengyelnek néznek! :))
A laktóz-intolerancia pedig itt már nem véletlen, hogy csak 15% a népesség körében, ugyanis irtózatosan jó tejtermékeik vannak, töménytelen mennyiségben találhatsz a boltok polcain túrófajtákat és minden egyebet, ami tejből készül - volt idejük hozzáedződni :)
Összességében számomra egy intelligens, kreatív, bájos és mindenképpen markáns kultúra rajzolódott ki itt, együttesen érezni kelet és nyugat hatását is - a szocialista múlt itt hagyta ugyan a nyomait, de a szorgalmuk miatti fejlődési ütem ennek dacára emeli feljebb és feljebb őket gazdaságilag - nem adtak maguknak sok időt a történelem miatti siránkozásra - igazi túlélők!
Saturday, 2 November 2013
1st November by the Poles
Itt happened first 1 year ago, that I had an opportunity to observe here All Saints day, and that time I've already wondered about some local habits. This year 1st November was also spent here, so with mom and sister of my partner we visited 4 cementaries to show respect for deceased relatives.
It is also common by us, that we go out to these places at this time of the year, but let's have a look, what is a tiny bit unusual here?
Polish people are respecting traditions very much, they are a deeply emotional nation, besides that most of them are religious catholic.
At this day they are closing the region of the cementeries, parking by car there is hardly possible, and they are launching separate buses and tram lines travelling between cementaries, starting with the sign "C" (cmentarz). Close to entrance gates of cementaries you can see crowds visiting as well as people selling flowers, wreaths and candles, they are selling some typical snacks, like a slightly sweet bunch of round-shaped hanging pretzel, or traditional varsavian soft candy, which is called Pańska Skórka.
They achieved by me a lot of respect with the following heart-warming gestures, after buying a few candles:
- Sister of Łukasz gave a candle into my hand, when we attended the tombs of Warsaw defenders from year 1939, and she said, that I should choose randomly one grave and put it there. (My choice was an anonymous tomb, among others with names written on plaques)
- It’s a Day not only dedicated to visiting tombs of your relatives, but also those people, who are important to you, even if you didn’t have a chance to know them personally. With their mother we were looking for the grave of Irena Kwiatkowska, who is a famous actress, and in the end we didn't find it, so we had to give up, but we stopped by tombs of poets (Staff and Tuwim) to show respect and light candles.
- I also noticed, that they didn't only cared about their own relatives - if unattended graves were nearby, they also cleaned them up and light up a candle there.
And we weren't alone with showing respect to famous people, this seems like a usual habit here. Poets, actors, philosophers and athlete's graves were surrounded by lampions already before noon too. The most touching were for me the tombs of historical and war heroes as well as the Warsaw Uprising's victims. I've already seen a few films related to the topic, and well, the nation has to be really made of hard rock, who survives so terrible attacks, with that kind of pride...I cannot describe, how much condolence and love enwarms me from inside also now, when I 'm thinking back to these grandparents, young and old people, who lightened up candles for others, whom are not even distantly related to them... It was fantastic to see this!
And in the evening, like everywhere, there was a beautiful dome of lights above cementeries, caused by wreaths and candles burning brigthly, so we went once again to Powązkowska Street (where the oldest and most famous cementary is located), and we noticed, that many foreigners were also interested to see this sight, over and over we have heard English or French speaking people. The picture cannot give back the magic, but gives you an idea, how to imagine a famous grave:
So, for me it was unbelievably touching to see such respect and humility, and it is a very strange feeling, that even if my roots are not related to here, but... I feel like they are my relatives somehow!
|
| A famous Polish philosopher, Kopaliński's tomb, who lived exactly 100 years |
Polish people are respecting traditions very much, they are a deeply emotional nation, besides that most of them are religious catholic.
At this day they are closing the region of the cementeries, parking by car there is hardly possible, and they are launching separate buses and tram lines travelling between cementaries, starting with the sign "C" (cmentarz). Close to entrance gates of cementaries you can see crowds visiting as well as people selling flowers, wreaths and candles, they are selling some typical snacks, like a slightly sweet bunch of round-shaped hanging pretzel, or traditional varsavian soft candy, which is called Pańska Skórka.
They achieved by me a lot of respect with the following heart-warming gestures, after buying a few candles:
- Sister of Łukasz gave a candle into my hand, when we attended the tombs of Warsaw defenders from year 1939, and she said, that I should choose randomly one grave and put it there. (My choice was an anonymous tomb, among others with names written on plaques)
- It’s a Day not only dedicated to visiting tombs of your relatives, but also those people, who are important to you, even if you didn’t have a chance to know them personally. With their mother we were looking for the grave of Irena Kwiatkowska, who is a famous actress, and in the end we didn't find it, so we had to give up, but we stopped by tombs of poets (Staff and Tuwim) to show respect and light candles.
- I also noticed, that they didn't only cared about their own relatives - if unattended graves were nearby, they also cleaned them up and light up a candle there.
|
| Showing respect on Polish way |
And in the evening, like everywhere, there was a beautiful dome of lights above cementeries, caused by wreaths and candles burning brigthly, so we went once again to Powązkowska Street (where the oldest and most famous cementary is located), and we noticed, that many foreigners were also interested to see this sight, over and over we have heard English or French speaking people. The picture cannot give back the magic, but gives you an idea, how to imagine a famous grave:
November 1 a lengyeleknél
1 éve történt először, hogy tanúja lehettem az itteni Halottak napjának, már akkoris elcsodálkoztam néhány szokáson. Az idei november 1 is itt telt, úgyhogy párom édesanyjával és húgával 4 temetőt látogattunk meg az elhunyt családtagok kapcsán.
Az, hogy Halottak napján kimegyünk, nálunk is általános jelenség, node nézzük csak, mi is a szokatlan errefelé?
A lengyelek nagyon hagyománytisztelő, mélyérzésű nép amellett, hogy jó részük vallásos katolikus is. Ezen a napon lezárják a temetők környékét, parkolni autóval nem nagyon lehet, és külön temetőjáratokat indítanak Varsóban buszt és villamost illetően, C kezdetű jelzéssel (cmentarz). A látványhoz tartozik a virágok, koszorúk és gyertyák mellett még pár jellegzetes snack árusítása is mindenhol, pl. az édeskés, füzéren lógó kerek perec, és a pillecukorszerű Pańska Skórka.
Nem kis tiszteletet vívtak ki nálam a következő szívmelengető mozzanatokkal, jónéhány gyertya vásárlása után:
- Łukasz húga kezembe adott egy gyertyát, amikor 1939-es hősök csoportos sírhelyeinél jártunk, és azt mondta, válasszak ki véletlenszerűen egy sírt, és tegyem rá. (Egy névtelen sírra esett a választásom a sok névvel megjelölt mellett.)
- Édesanyjukkal egy ideig kerestük Irena Kwiatkowska, egy híres színésznő sírját, végül sajnos fel kellett adnunk a dolgot, de nem egy költő mellett is megálltak tisztelegni és gyertyát gyújtani.
- Azt vettem észre, hogy nemcsak a saját sírjukat mennek ki gondozni - ha a család sírja mellett állnak régi, gondozatlan helyek, azokat is leseprik, és egy-egy gyertyát hagynak rajta...
Egyébként nem voltunk egyedül az ismert emberek iránti tiszteletadással, ez elterjedt szokásnak tűnik errefelé. Elismert költők, színészek, filozófusok, sportolók sírjainál tömegesen álltak a gyertyák már délelőtt is. Különösen a történelmi, háborús hősök és a varsói felkelésben elesettek sírjai hatottak meg. Már megnéztem néhány filmet is a témában, és hát ember legyen a talpán az a nép, aki ennyi szörnyűséget túlél, ilyen büszkeséggel... Nem igazán tudom leírni, mekkora részvét-és szeretet melenget belülről még most is, mikor visszagondolok a tisztelgő nénikre, bácsikra, fiatalra és idősre, akik gyertyát gyújtottak bárkiért, aki távolról sem családtagjuk... fantasztikus volt látni ezt.
Este pedig, ahogy mindenhol, gyönyörű fényárban úsztak a temetők, kimentünk megnézni a Powązkowska utcait, és azt vettük észre, hogy erre a látványra elég sok külföldi is kíváncsi, lépten-nyomon hallottunk angol, francia szavakat. A kép nem fogja visszaadni a varázst, de valahogy így képzeljetek el egy ismertebb sírt:
Szóval számomra hihetetlenül megindító volt ilyen tiszteletet és alázatot látni, és nagyon fura az érzés, hogy elvileg semmilyen gyökér nem köt ide, és mégis... Úgy érzem, hogy a rokonaim!
|
| Egy neves filozófus, Kopaliński sírja, aki pont 100 évet élt |
A lengyelek nagyon hagyománytisztelő, mélyérzésű nép amellett, hogy jó részük vallásos katolikus is. Ezen a napon lezárják a temetők környékét, parkolni autóval nem nagyon lehet, és külön temetőjáratokat indítanak Varsóban buszt és villamost illetően, C kezdetű jelzéssel (cmentarz). A látványhoz tartozik a virágok, koszorúk és gyertyák mellett még pár jellegzetes snack árusítása is mindenhol, pl. az édeskés, füzéren lógó kerek perec, és a pillecukorszerű Pańska Skórka.
Nem kis tiszteletet vívtak ki nálam a következő szívmelengető mozzanatokkal, jónéhány gyertya vásárlása után:
- Łukasz húga kezembe adott egy gyertyát, amikor 1939-es hősök csoportos sírhelyeinél jártunk, és azt mondta, válasszak ki véletlenszerűen egy sírt, és tegyem rá. (Egy névtelen sírra esett a választásom a sok névvel megjelölt mellett.)
- Édesanyjukkal egy ideig kerestük Irena Kwiatkowska, egy híres színésznő sírját, végül sajnos fel kellett adnunk a dolgot, de nem egy költő mellett is megálltak tisztelegni és gyertyát gyújtani.
- Azt vettem észre, hogy nemcsak a saját sírjukat mennek ki gondozni - ha a család sírja mellett állnak régi, gondozatlan helyek, azokat is leseprik, és egy-egy gyertyát hagynak rajta...
|
| Tiszteletadás lengyel módra |
Este pedig, ahogy mindenhol, gyönyörű fényárban úsztak a temetők, kimentünk megnézni a Powązkowska utcait, és azt vettük észre, hogy erre a látványra elég sok külföldi is kíváncsi, lépten-nyomon hallottunk angol, francia szavakat. A kép nem fogja visszaadni a varázst, de valahogy így képzeljetek el egy ismertebb sírt:
Szóval számomra hihetetlenül megindító volt ilyen tiszteletet és alázatot látni, és nagyon fura az érzés, hogy elvileg semmilyen gyökér nem köt ide, és mégis... Úgy érzem, hogy a rokonaim!
Subscribe to:
Comments (Atom)