Story of this blog in a nutshell

Welcome on the air, Folks!

It happened in the middle of 2000... 3 interesting, funny guys were visiting us at Budapest - my expartner made a friendship with them first on the old interface of IRC text-chat. They arrived straight from Warsaw, on a train ride that took more than 10 hours. Between each other they were forming words on unbelievable way, their english was more or less understandable (meanwhile mine was terrible), but - despite the language differences - they were coming with so much friendliness and cordiality I have never met anywhere before. 

They were coming to a hungarian computer-related meeting, participation was also in our plans to visit, but they wanted to have some days of sightseeing too. The time spent together was very pleasant, it was clearly visible that they enjoyed Budapest and everything what we showed to them. After that they were inviting us back talking about their home country with so much love, that they even offered to pay for our plane tickets (which was in that time a very generous offer, because there weren't any cheap airlines at that moment between the two countries, and they also didn't owe that much money - in "just finished studies"-age)

We became fast friends during this week and we were saying goodbye to each other with big hugs. This was my first experience with Poles, before that I knew almost nothing about them.

Later, after their next visit in the following year, a 10-year pause followed. Sometimes we were messaging to each other. All of our lifes were changing significantly, the promised visit back to Poland didn't happen.
The others of the former group went different way, only me and Łukasz (one of our friends from Poland) were in touch with each other, and he decided in 2011 to visit Budapest again for 4 days, because of a meeting. This time he managed me making him a promise, that next year I will really visit Poland.

So, 11 years after our first meeting I picked 1 week for my trip, and he - planned carefully the schedule - took me to Warsaw, Gdańsk, Kraków and Łódz. I was wondering about the outstanding clean state and beauty of the cities, the famous monuments - it did not look like a country left behind by development, as they mentioned in 2000 - in the meantime things became quite well-developed here.

I had the strange feeling that this is the first place after Hungary, where I can feel myself at home. I never-ever planned to leave Budapest - after 8 years spent there I loved the city as much as when I moved there, with every benefits and disadvantages - or let's say, despite disadvantages... And I think I wasn't a big world-traveller, but meanwhile I have visited a few places, what were considered by others as "amazing places to live", but I didn't felt that I could agree with them.

At the end of the spent-together week we noticed, that we have too much in common with Łukasz, we were getting closer to each other, and I absolutely didn't expected that, but after he revisited me in 2 weeks, as he had promised, the result was inevitable: since October 2012 we are a couple, and later, considering every circumstances I decided to move to him to Warsaw in March. Proving, that this was a really good idea, since June we are also engaged.

So, after few months, almost as a family member of a Polish family, I'm investigating this lovely, cute, but not well-known culture and language, and I concluded, that it would be worth to share these experiences with you - you, who maybe don't know anything about Polish people, or you, who plan a trip here, and also because there are not that many sites dedicated specially tp this topic. And the culture of our "cousin-nation" is really worth to write about.

So, let's dive deeper, bear with me and I guarantee, that you will have at least as much nice experience and fun, as in case of such popular destinations, like "Paris" or "London"!

A blog sztorija dióhéjban

Üdv az éterben!

2000 derekán történt, hogy első alkalommal meglátogatott minket Budapesten 3 érdekes, vidám figura - akkori kedvesem barátkozott össze velük először még a régi, szöveges chat, az IRC felületén. Egyenesen Varsóból érkeztek, több, mint 10 órás vonatúttal a hátuk mögött. Egymás közt számunkra felfoghatatlan módon formálták a szavakat, az angoljuk többé-kevésbé volt érthető (míg az enyém rettenetes), mégis - dacára a nyelvi különbségeknek - olyan fajta szeretettel közelítettek felénk indok nélkül, amilyennel addig szinte sehol nem találkoztam.

Egy magyar számítógépes találkozóra jöttek, ami a mi terveink közt is szerepelt, de beiktattak pár napnyi városnézést is. Az együtt töltött idő nagyon kellemesen telt, láthatóan élvezték Budapestet, és mindent, amit mutattunk nekik. Ezután olyan lelkesen invitáltak minket vissza saját hazájukba, Lengyelországba, hogy még azt is felajánlották, hogy kifizetik nekünk a repülőjegyet (ami abban az időben, fapados járatok hiányában elég nagyvonalú ajánlat volt, és őket sem vetette fel akkoriban a pénz).

Nagyon megkedveltem őket ez alatt a hét alatt, és nagy ölelésekkel búcsúztunk el egymástól. Ez volt a lengyelekkel kapcsolatban az első élményem, lévén, hogy addig semmit nem tudtam róluk.

Majd a következő évi látogatásuk után egy 10 éves szünet következett, néha kisebb-nagyobb üzenetváltásokkal. Mindannyiunk élete elég nagyot változott időközben, a beígért viszontlátogatás pedig elmaradt. A csapatból lemorzsolódtak a többiek, egyedül én tartottam néha Łukasszal a kapcsolatot, aki 2011-ben ismét úgy döntött, hogy meglátogatja Budapestet egy találkozó apropóján 4 nap erejéig, ekkor megfogadtatta velem, hogy következő évben már tényleg ellátogatok Lengyelországba.

Így történt, hogy 11 évvel később elkülönítettem 1 hétnyi időt erre, ő pedig gondosan megtervezve a programot, elvitt Varsón kívül Gdańskba, Krakkóba és Łódz-ba. Rácsodálkoztam a városok tiszta állapotára, szépségére, a nevezetességekre - nem éppen egy visszamaradott ország képe tárult elém ahhoz képest, amit még 2000-ben meséltek - időközben eléggé fellendülhettek a dolgok errefelé.
Az a fura érzésem támadt, hogy ez az első hely, ahol valamennyire otthon tudom érezni magam, Magyarország után, tekintve hogy Budapestet soha, de soha nem terveztem otthagyni - 8 ott töltött év után is ugyanannyira szerettem a várost, minden hibájával együtt, vagy talán annak ellenére... És ha nem is számítottam nagy világutazónak, azért jártam időközben egy-két olyan helyen, amikre mások azt mondják, "milyen szuper is lehet ott élni", de én semmilyen rokonságot nem éreztem ezekkel a gondolatokkal.

Az együtt töltött hét végefelé azt vettük észre, hogy túl sok a közös bennünk Łukasszal, és észrevétlenül fonódik össze egy szál, amire a legkevésbé sem számítottam - a 2 héttel későbbi előtte beígért viszontlátogatása után elkerülhetetlen volt a végkimenetel - 2012 októbere óta vagyunk egy pár, minden körülményt átgondolva pedig márciusban úgy döntöttem, kiköltözöm hozzá Varsóba, ez pedig annyira jó döntésnek bizonyult, hogy június óta jegyesek is vagyunk.

Azóta tehát már-már egy lengyel család tagjaként is vizslatom ennek a bájos, szerethető, mégis kevésbé ismert kultúrának és nyelvnek a sajátosságait, és arra jutottam, hogy az itt tapasztaltakat érdemes megosztanom Veletek - akik esetleg semmit nem tudtok a lengyelekről, vagy akik netán kirándulást terveznek errefelé, már csak azért is, mert nem sok oldal foglalkozik kifejezetten és célzottan ezzel a témával, és rokonlelkeink kultúrája is említésre méltó.

Szóval csapjunk a lecsóba, tartsatok velem, és garantálom, hogy itt is fog Titeket legalább akkora élményzuhatag érni, mint egy Párizs vagy London-kaliberű kommersz, népszerű célpont esetében!