November 11 - A függetlenség napja

Bár mi épp nem tartózkodtunk most itthon, nem mulaszthatjuk el a lengyel Függetlenség napjának megemlítését, ami november 11-én foglal helyet a naptárban. Természetesen munkaszüneti nap, és városszerte gyűlnek össze az emberek ünnepségeken (és olykor tüntetéseken is). 

Az ünnep eredete 1918 november 11, amikoris 123 év után, miután osztrák, orosz és német kezekben volt a 3 részre szakadt terület, Lengyelország visszanyerte függetlenségét. A Lengyel Katonai Szervezet titkos csoportjai, köztük leszerelt katonák és légiósok Varsóban és több lengyel városban lefegyverezték a németeket. A kormány Józef Pilsudski-t nevezte ki főparancsnoknak a lengyel erők fölött, és 3 nap múlva teljes irányítás volt a kezében - megalapította az új központi kormányt, ami november 21-én tette közzé a legfontosabb intézkedéseit, például új parlamenti választásokat írtak ki, mezőgazdasági reformokat hoztak létre és kedvezőbb feltételeket teremtettek a munkások számára.

1937-ben nyilvánították nemzeti ünneppé, de 1939-89-ig eltörölték, majd a rendszerváltás után lett belőle ismét ünnepnap.

Ezen a napon természetesen rengeteg helyen láthatunk errefelé lengyel zászlókat, nemcsak épületeken, hanem járműveken is. Varsóban szintén jópár helyen, köztük a Pilsudski téren is zajlik az ünnep, ahol az Ismeretlen Katona sírjánál őrségváltást is tartanak, ahol egyúttal hivatalos személyek is részt vesznek az ünnepségen.
Egyébként az őrségváltás napi rutin Varsó városképének a része -  azt hiszem, óránként zajlik, de ennyi időt még nem töltöttem el a téren :)

Olvasottak alapján sajnos a különböző politikai csoportok számára is alkalmas az ünnep, hogy megossza az embereket: az idén a radikális szélsőjobb - jelképek felgyújtásával (pl. virágból készült szivárvány a Zbawiciela (Megváltó) téren - amit ők a melegek jelképeként deklarálnak), utcán parkoló autók üvegeinek betörésével és petárdákkal hívta fel magára a figyelmet a rendőrséggel küzdve, továbbá az Orosz Nagykövetséget és más nézeteket valló embereket is megtámadtak, amire reakcióként tegnap tanúi lehettünk a Nowy Swiat utcán felvonuló ellentüntető tömegnek, akik a radikálisok nézetei és módszerei ellen tiltakoztak - mindeközben az ENSZ klímaügyi konferenciája zajlik Varsóban, amire kb. kétszáz országból érkezett tízezer küldött, akik érthető módon figyelhették ijedten a héten, mi történik. Nem mennék bele a részletekbe, az Index ezt viszonylag kimerítően megtette már, ha valakit érdekel.

Itt élő magyar barátaink viszont lelkesedéssel számoltak be az Ismeretlen Katona sírjánál tartott megemlékezésről és a felvonulásokról, amiket Varsó belvárosában láttak - szerencse, hogy ők elkerülték a fentebbi eseményeket.

November 1 a lengyeleknél

1 éve történt először, hogy tanúja lehettem az itteni Halottak napjának, már akkoris elcsodálkoztam néhány szokáson. Az idei november 1 is itt telt, úgyhogy párom édesanyjával és húgával 4 temetőt látogattunk meg az elhunyt családtagok kapcsán. 

Egy neves filozófus, Kopaliński sírja,
aki pont 100 évet élt

Az, hogy Halottak napján kimegyünk, nálunk is általános jelenség, node nézzük csak, mi is a szokatlan errefelé?

A lengyelek nagyon hagyománytisztelő, mélyérzésű nép amellett, hogy jó részük vallásos katolikus is. Ezen a napon lezárják a temetők környékét, parkolni autóval nem nagyon lehet, és külön temetőjáratokat indítanak Varsóban buszt és villamost illetően, C kezdetű jelzéssel (cmentarz). A látványhoz tartozik a virágok, koszorúk és gyertyák mellett még pár jellegzetes snack árusítása is mindenhol, pl. az édeskés, füzéren lógó kerek perec, és a pillecukorszerű Pańska Skórka.

Nem kis tiszteletet vívtak ki nálam a következő szívmelengető mozzanatokkal, jónéhány gyertya vásárlása után:

- Łukasz húga kezembe adott egy gyertyát, amikor 1939-es hősök csoportos sírhelyeinél jártunk, és azt mondta, válasszak ki véletlenszerűen egy sírt, és tegyem rá. (Egy névtelen sírra esett a választásom a sok névvel megjelölt mellett.)
- Édesanyjukkal egy ideig kerestük Irena Kwiatkowska, egy híres színésznő sírját, végül sajnos fel kellett adnunk a dolgot, de nem egy költő mellett is megálltak tisztelegni és gyertyát gyújtani.
- Azt vettem észre, hogy nemcsak a saját sírjukat mennek ki gondozni - ha a család sírja mellett állnak régi, gondozatlan helyek, azokat is leseprik, és egy-egy gyertyát hagynak rajta...

Tiszteletadás lengyel módra

Egyébként nem voltunk egyedül az ismert emberek iránti tiszteletadással, ez elterjedt szokásnak tűnik errefelé. Elismert költők, színészek, filozófusok, sportolók sírjainál tömegesen álltak a gyertyák már délelőtt is. Különösen a történelmi, háborús hősök és a varsói felkelésben elesettek sírjai hatottak meg. Már megnéztem néhány filmet is a témában, és hát ember legyen a talpán az a nép, aki ennyi szörnyűséget túlél, ilyen büszkeséggel... Nem igazán tudom leírni, mekkora részvét-és szeretet melenget belülről még most is, mikor visszagondolok a tisztelgő nénikre, bácsikra, fiatalra és idősre, akik gyertyát gyújtottak bárkiért, aki távolról sem családtagjuk... fantasztikus volt látni ezt.

Este pedig, ahogy mindenhol, gyönyörű fényárban úsztak a temetők, kimentünk megnézni a Powązkowska utcait, és azt vettük észre, hogy erre a látványra elég sok külföldi is kíváncsi, lépten-nyomon hallottunk angol, francia szavakat. A kép nem fogja visszaadni a varázst, de valahogy így képzeljetek el egy ismertebb sírt:

Szóval számomra hihetetlenül megindító volt ilyen tiszteletet és alázatot látni, és nagyon fura az érzés, hogy elvileg semmilyen gyökér nem köt ide, és mégis... Úgy érzem, hogy a rokonaim!