"Lengyelország színei" - egy kedves kis video

Jópár hónapja akadtam rá erre a kis videora, ami bő 11 percben - szerintem - abszolút jól bemutatja nagy vonalakban az itteni számokat, hozzáállást, szokásokat és ételeket. 

Angol nyelvű, South Park stílusú animáció, de nagyon jól szemléltet, így könnyen érthető bárki számára. Egyes lengyelek az angol kiejtésre panaszkodtak, illetve arra, hogy marketing-video... Szerintem az előbbinél az a lényeg, hogy érthető legyen, az utóbbiról pedig annyit, hogy mindenkinek kell egy kis marketing, főleg azoknak, akik tehetségesek, és nem bíznak eléggé saját magukban ;)

 

Kis áttekintés - a lengyel virtus

Kik ők, hogy viselkednek, miben hasonlítanak és miben különböznek? Ma tekintsünk be egy kicsit a nép lelkivilágába, milyen vérmérsékletűek is a lengyelek? Természetesen a tapasztalataim korlátozottak és szubjektívek, időnként más itteni emberek véleményét is tükrözik, node összegezzük, milyen infoknak vagyok most birtokában! 

- Barátságosak: legalábbis velünk, magyarokkal értelemszerűen nagyon (a turistákkal is segítőkészek, különösen, ha tudnak angolul - erre úgy 50% esélyed van). Nemcsak a történelmünk fonódott össze bizonyos pontokon (közös uralkodók, háborúk alatti együttműködés - parancsok ellenére is!), hanem mindeközben egy olyan barátság alakult ki a két nép között, ami kimondatlanul is érződik a legtöbb esetben, ha vadidegen emberek a két náció képviselőjeként véletlen találkoznak.

- Büszkék: a körülményekre időnként ugyan panaszkodnak, de a nemzeti öntudatuk teljesen a helyén van. A lengyel büszke arra, hogy ide tartozik, és lehet is, ugyanis a történelem során többször megpróbálták őket eltüntetni a világtérképről, rengeteg szenvedést éltek túl - de túlélték, és a II. világháború után a szó szerinti 90% mennyiségű romból újjáépítették és újra benépesítették a fővárost is. Viszont a büszkeséggel és az öntudattal együtt jár, hogy különösen az idősebb generáció tagjai ezeket a sérelmeket ennyi év távlatából sem felejtették el.

- Konstruktívak és szorgalmasak: bármerre jár az ember Varsóban, előbb-utóbb építkezéssel fog találkozni. Néha olyan érzésed van, hogy lépten-nyomon felújítanak valamit. (Mondjuk azt hiszem, nem csoda a főváros teljes lebombázása után, hogy ilyen ütemben fogják meg a munka végét) Az olyan környékek, amiket nálunk szürke panelrengetegek jellemeznek, náluk általában szellős, színes, újrafestett blokkokal vannak tarkítva - az épületek hasonlóak, csak jobban néznek ki ezek miatt a munkálatok miatt. Ja, és sehol egy szemét az utcákon! Ezt úgy merem állítani, hogy minimum 6 városban jártam már itt.

- Nagy sportivók: már-már északi nép lévén elég jól bírják az alkoholt, különösen a sört és a vodkát. Ezek gyártásában egyébként is kiemelkedőek - ami a vodkát illeti, az bizony nem orosz találmány eredetileg, hanem itt az őshazája. Tanúsítom, hogy a jó vodka nem maradhat ki a repertoárból, ha ellátogat valaki ide, különös tekintettel a Żubrowkára (amit, ha almalével iszunk együtt, almás pitének hívják!). És vannak helyek, ahol az este megalapozására _csak_ vodkát és heringet árulnak! A sörről nem tudok nyilatkozni, lévén, hogy nem kedvelem annyira, de a kedvesem mindig mondja, hogy jó sörük, az bizony nekik van, nálunk otthon Magyarországon inkább bort igyunk, mert a jó sör ott ritka, mint a fehér holló!

Valamint ne feledkezzünk meg a minimum 80% alkoholtartalmú, Holdfénynek becézett, házilag előállított röviditalokról se - nincs recept, bármiből lehet, és tapasztalatból mondom, nagyon alattomos tud lenni ;) 

- Találékonyak, jók a trükkökben és kiskapukban, ami a bizniszt és egyéb járulékos témákat illet - a '80-as évek nélkülözése, amikor szinte semmi nem volt a boltokban errefelé, eléggé ránevelhette őket a kreativitásra. Lengyel mondás szerint: "Egy lengyel mindig tudja, hogy trükközzön egy másik lengyellel".

- Szenvedélyesek és hangosak: ha találkozunk velük, figyeljük meg a kommunikációjukat! A hanglejtésük, dacára, hogy szláv nyelvről beszélünk, eléggé spanyolosnak tűnik, a szavakban a hangsúly a szó utolsó előtti szótagján van. Ez tényleg ad egy mediterrán bájt a beszélt nyelvnek. Én hallgattam már jópár szláv népet beszélgetni, de teljesen monotonnak tűntek a pollákokhoz képest. Plusz több ismerősöm is beszámolt arról, hogy akik angol nyelvterületre tévedtek, hangosabban beszélgetnek munka közben lengyelül, mint angolul - oké, ennek persze több oka is lehet, de önmagában érdekes tény. 

Egyébként irtó hálásak, ha elkezded a nyelvüket tanulni, és úgy próbálsz velük kommunikálni! Sosem úsztam meg az ilyen jellegű kísérleteimet mosoly nélkül - de ők sem ;)

És ha már a szenvedélynél tartunk, meglepve hallottam Łukasztól még Budapest éjszakai utcáin sétálva összehasonlítási alapként, hogy ha isznak, akkor agresszívebben is viselkednek más nációknál, gyakrabb az ok nélküli összetűzés.

- Hagyománytisztelők és katolikusok: oké, mint mindenütt, itt is inkább az idősebb generációt jellemzi ez, de nyilván a pápák jelentősége is megkerülhetetlen - pl. szinte minden városban van egy János Pál utca. Akik vallásgyakorlók, húsvétkor elmennek a templomba megszenteltetni egy kosárnyi ételt, és természetesen járnak misére különösen ünnepekkor, de azokon kívül is. Az új generáció tagjainál ezek a dolgok már nincsenek annyira kőbe vésve.

- Fizikai adottságokat tekintve pedig:

Az urakat azzal kecsegtetném, hogy nagy számban mászkálnak erre széparcú hölgyek, lányoknak pedig annyit, hogy a lengyel srácok, akiket eddig ismerek, többségében jó kiállásúak, udvariasak, nem ritka a kézcsókkal való üdvözlés sem, és nem kifejezetten az elkényeztetett "mama kedvencei" típusba tartoznak, ami igen jó hír a női nemnek, különösen azoknak, akik elpuhult férfiakra panaszkodnak a mai tendenciát nézve.

Bőrszínt illetően itt már érződik, hogy északon vagyunk, döntő többségben pirospozsgás típusú arcok mászkálnak az utcákon (és végre nem én vagyok a legfehérebb köztük, de így is lépten-nyomon lengyelnek néznek! :))

A laktóz-intolerancia pedig itt már nem véletlen, hogy csak 15% a népesség körében, ugyanis irtózatosan jó tejtermékeik vannak, töménytelen mennyiségben találhatsz a boltok polcain túrófajtákat és minden egyebet, ami tejből készül - volt idejük hozzáedződni :)

Összességében számomra egy intelligens, kreatív, bájos és mindenképpen markáns kultúra rajzolódott ki itt, együttesen érezni kelet és nyugat hatását is - a szocialista múlt itt hagyta ugyan a nyomait, de a szorgalmuk miatti fejlődési ütem ennek dacára emeli feljebb és feljebb őket gazdaságilag - nem adtak maguknak sok időt a történelem miatti siránkozásra - igazi túlélők!