Kis áttekintés - a lengyel virtus

Kik ők, hogy viselkednek, miben hasonlítanak és miben különböznek? Ma tekintsünk be egy kicsit a nép lelkivilágába, milyen vérmérsékletűek is a lengyelek? Természetesen a tapasztalataim korlátozottak és szubjektívek, időnként más itteni emberek véleményét is tükrözik, node összegezzük, milyen infoknak vagyok most birtokában! 

- Barátságosak: legalábbis velünk, magyarokkal értelemszerűen nagyon (a turistákkal is segítőkészek, különösen, ha tudnak angolul - erre úgy 50% esélyed van). Nemcsak a történelmünk fonódott össze bizonyos pontokon (közös uralkodók, háborúk alatti együttműködés - parancsok ellenére is!), hanem mindeközben egy olyan barátság alakult ki a két nép között, ami kimondatlanul is érződik a legtöbb esetben, ha vadidegen emberek a két náció képviselőjeként véletlen találkoznak.

- Büszkék: a körülményekre időnként ugyan panaszkodnak, de a nemzeti öntudatuk teljesen a helyén van. A lengyel büszke arra, hogy ide tartozik, és lehet is, ugyanis a történelem során többször megpróbálták őket eltüntetni a világtérképről, rengeteg szenvedést éltek túl - de túlélték, és a II. világháború után a szó szerinti 90% mennyiségű romból újjáépítették és újra benépesítették a fővárost is. Viszont a büszkeséggel és az öntudattal együtt jár, hogy különösen az idősebb generáció tagjai ezeket a sérelmeket ennyi év távlatából sem felejtették el.

- Konstruktívak és szorgalmasak: bármerre jár az ember Varsóban, előbb-utóbb építkezéssel fog találkozni. Néha olyan érzésed van, hogy lépten-nyomon felújítanak valamit. (Mondjuk azt hiszem, nem csoda a főváros teljes lebombázása után, hogy ilyen ütemben fogják meg a munka végét) Az olyan környékek, amiket nálunk szürke panelrengetegek jellemeznek, náluk általában szellős, színes, újrafestett blokkokal vannak tarkítva - az épületek hasonlóak, csak jobban néznek ki ezek miatt a munkálatok miatt. Ja, és sehol egy szemét az utcákon! Ezt úgy merem állítani, hogy minimum 6 városban jártam már itt.

- Nagy sportivók: már-már északi nép lévén elég jól bírják az alkoholt, különösen a sört és a vodkát. Ezek gyártásában egyébként is kiemelkedőek - ami a vodkát illeti, az bizony nem orosz találmány eredetileg, hanem itt az őshazája. Tanúsítom, hogy a jó vodka nem maradhat ki a repertoárból, ha ellátogat valaki ide, különös tekintettel a Żubrowkára (amit, ha almalével iszunk együtt, almás pitének hívják!). És vannak helyek, ahol az este megalapozására _csak_ vodkát és heringet árulnak! A sörről nem tudok nyilatkozni, lévén, hogy nem kedvelem annyira, de a kedvesem mindig mondja, hogy jó sörük, az bizony nekik van, nálunk otthon Magyarországon inkább bort igyunk, mert a jó sör ott ritka, mint a fehér holló!

Valamint ne feledkezzünk meg a minimum 80% alkoholtartalmú, Holdfénynek becézett, házilag előállított röviditalokról se - nincs recept, bármiből lehet, és tapasztalatból mondom, nagyon alattomos tud lenni ;) 

- Találékonyak, jók a trükkökben és kiskapukban, ami a bizniszt és egyéb járulékos témákat illet - a '80-as évek nélkülözése, amikor szinte semmi nem volt a boltokban errefelé, eléggé ránevelhette őket a kreativitásra. Lengyel mondás szerint: "Egy lengyel mindig tudja, hogy trükközzön egy másik lengyellel".

- Szenvedélyesek és hangosak: ha találkozunk velük, figyeljük meg a kommunikációjukat! A hanglejtésük, dacára, hogy szláv nyelvről beszélünk, eléggé spanyolosnak tűnik, a szavakban a hangsúly a szó utolsó előtti szótagján van. Ez tényleg ad egy mediterrán bájt a beszélt nyelvnek. Én hallgattam már jópár szláv népet beszélgetni, de teljesen monotonnak tűntek a pollákokhoz képest. Plusz több ismerősöm is beszámolt arról, hogy akik angol nyelvterületre tévedtek, hangosabban beszélgetnek munka közben lengyelül, mint angolul - oké, ennek persze több oka is lehet, de önmagában érdekes tény. 

Egyébként irtó hálásak, ha elkezded a nyelvüket tanulni, és úgy próbálsz velük kommunikálni! Sosem úsztam meg az ilyen jellegű kísérleteimet mosoly nélkül - de ők sem ;)

És ha már a szenvedélynél tartunk, meglepve hallottam Łukasztól még Budapest éjszakai utcáin sétálva összehasonlítási alapként, hogy ha isznak, akkor agresszívebben is viselkednek más nációknál, gyakrabb az ok nélküli összetűzés.

- Hagyománytisztelők és katolikusok: oké, mint mindenütt, itt is inkább az idősebb generációt jellemzi ez, de nyilván a pápák jelentősége is megkerülhetetlen - pl. szinte minden városban van egy János Pál utca. Akik vallásgyakorlók, húsvétkor elmennek a templomba megszenteltetni egy kosárnyi ételt, és természetesen járnak misére különösen ünnepekkor, de azokon kívül is. Az új generáció tagjainál ezek a dolgok már nincsenek annyira kőbe vésve.

- Fizikai adottságokat tekintve pedig:

Az urakat azzal kecsegtetném, hogy nagy számban mászkálnak erre széparcú hölgyek, lányoknak pedig annyit, hogy a lengyel srácok, akiket eddig ismerek, többségében jó kiállásúak, udvariasak, nem ritka a kézcsókkal való üdvözlés sem, és nem kifejezetten az elkényeztetett "mama kedvencei" típusba tartoznak, ami igen jó hír a női nemnek, különösen azoknak, akik elpuhult férfiakra panaszkodnak a mai tendenciát nézve.

Bőrszínt illetően itt már érződik, hogy északon vagyunk, döntő többségben pirospozsgás típusú arcok mászkálnak az utcákon (és végre nem én vagyok a legfehérebb köztük, de így is lépten-nyomon lengyelnek néznek! :))

A laktóz-intolerancia pedig itt már nem véletlen, hogy csak 15% a népesség körében, ugyanis irtózatosan jó tejtermékeik vannak, töménytelen mennyiségben találhatsz a boltok polcain túrófajtákat és minden egyebet, ami tejből készül - volt idejük hozzáedződni :)

Összességében számomra egy intelligens, kreatív, bájos és mindenképpen markáns kultúra rajzolódott ki itt, együttesen érezni kelet és nyugat hatását is - a szocialista múlt itt hagyta ugyan a nyomait, de a szorgalmuk miatti fejlődési ütem ennek dacára emeli feljebb és feljebb őket gazdaságilag - nem adtak maguknak sok időt a történelem miatti siránkozásra - igazi túlélők!