November 1 a lengyeleknél

1 éve történt először, hogy tanúja lehettem az itteni Halottak napjának, már akkoris elcsodálkoztam néhány szokáson. Az idei november 1 is itt telt, úgyhogy párom édesanyjával és húgával 4 temetőt látogattunk meg az elhunyt családtagok kapcsán. 

Egy neves filozófus, Kopaliński sírja,
aki pont 100 évet élt

Az, hogy Halottak napján kimegyünk, nálunk is általános jelenség, node nézzük csak, mi is a szokatlan errefelé?

A lengyelek nagyon hagyománytisztelő, mélyérzésű nép amellett, hogy jó részük vallásos katolikus is. Ezen a napon lezárják a temetők környékét, parkolni autóval nem nagyon lehet, és külön temetőjáratokat indítanak Varsóban buszt és villamost illetően, C kezdetű jelzéssel (cmentarz). A látványhoz tartozik a virágok, koszorúk és gyertyák mellett még pár jellegzetes snack árusítása is mindenhol, pl. az édeskés, füzéren lógó kerek perec, és a pillecukorszerű Pańska Skórka.

Nem kis tiszteletet vívtak ki nálam a következő szívmelengető mozzanatokkal, jónéhány gyertya vásárlása után:

- Łukasz húga kezembe adott egy gyertyát, amikor 1939-es hősök csoportos sírhelyeinél jártunk, és azt mondta, válasszak ki véletlenszerűen egy sírt, és tegyem rá. (Egy névtelen sírra esett a választásom a sok névvel megjelölt mellett.)
- Édesanyjukkal egy ideig kerestük Irena Kwiatkowska, egy híres színésznő sírját, végül sajnos fel kellett adnunk a dolgot, de nem egy költő mellett is megálltak tisztelegni és gyertyát gyújtani.
- Azt vettem észre, hogy nemcsak a saját sírjukat mennek ki gondozni - ha a család sírja mellett állnak régi, gondozatlan helyek, azokat is leseprik, és egy-egy gyertyát hagynak rajta...

Tiszteletadás lengyel módra

Egyébként nem voltunk egyedül az ismert emberek iránti tiszteletadással, ez elterjedt szokásnak tűnik errefelé. Elismert költők, színészek, filozófusok, sportolók sírjainál tömegesen álltak a gyertyák már délelőtt is. Különösen a történelmi, háborús hősök és a varsói felkelésben elesettek sírjai hatottak meg. Már megnéztem néhány filmet is a témában, és hát ember legyen a talpán az a nép, aki ennyi szörnyűséget túlél, ilyen büszkeséggel... Nem igazán tudom leírni, mekkora részvét-és szeretet melenget belülről még most is, mikor visszagondolok a tisztelgő nénikre, bácsikra, fiatalra és idősre, akik gyertyát gyújtottak bárkiért, aki távolról sem családtagjuk... fantasztikus volt látni ezt.

Este pedig, ahogy mindenhol, gyönyörű fényárban úsztak a temetők, kimentünk megnézni a Powązkowska utcait, és azt vettük észre, hogy erre a látványra elég sok külföldi is kíváncsi, lépten-nyomon hallottunk angol, francia szavakat. A kép nem fogja visszaadni a varázst, de valahogy így képzeljetek el egy ismertebb sírt:

Szóval számomra hihetetlenül megindító volt ilyen tiszteletet és alázatot látni, és nagyon fura az érzés, hogy elvileg semmilyen gyökér nem köt ide, és mégis... Úgy érzem, hogy a rokonaim!