2000 derekán történt, hogy első alkalommal meglátogatott minket Budapesten 3 érdekes, vidám figura - akkori kedvesem barátkozott össze velük először még a régi, szöveges chat, az IRC felületén. Egyenesen Varsóból érkeztek, több, mint 10 órás vonatúttal a hátuk mögött. Egymás közt számunkra felfoghatatlan módon formálták a szavakat, az angoljuk többé-kevésbé volt érthető (míg az enyém rettenetes), mégis - dacára a nyelvi különbségeknek - olyan fajta szeretettel közelítettek felénk indok nélkül, amilyennel addig szinte sehol nem találkoztam.
Egy magyar számítógépes találkozóra jöttek, ami a mi terveink közt is szerepelt, de beiktattak pár napnyi városnézést is. Az együtt töltött idő nagyon kellemesen telt, láthatóan élvezték Budapestet, és mindent, amit mutattunk nekik. Ezután olyan lelkesen invitáltak minket vissza saját hazájukba, Lengyelországba, hogy még azt is felajánlották, hogy kifizetik nekünk a repülőjegyet (ami abban az időben, fapados járatok hiányában elég nagyvonalú ajánlat volt, és őket sem vetette fel akkoriban a pénz).
Nagyon megkedveltem őket ez alatt a hét alatt, és nagy ölelésekkel búcsúztunk el egymástól. Ez volt a lengyelekkel kapcsolatban az első élményem, lévén, hogy addig semmit nem tudtam róluk.
Majd a következő évi látogatásuk után egy 10 éves szünet következett, néha kisebb-nagyobb üzenetváltásokkal. Mindannyiunk élete elég nagyot változott időközben, a beígért viszontlátogatás pedig elmaradt. A csapatból lemorzsolódtak a többiek, egyedül én tartottam néha Łukasszal a kapcsolatot, aki 2011-ben ismét úgy döntött, hogy meglátogatja Budapestet egy találkozó apropóján 4 nap erejéig, ekkor megfogadtatta velem, hogy következő évben már tényleg ellátogatok Lengyelországba.
Így történt, hogy 11 évvel később elkülönítettem 1 hétnyi időt erre, ő pedig gondosan megtervezve a programot, elvitt Varsón kívül Gdańskba, Krakkóba és Łódz-ba. Rácsodálkoztam a városok tiszta állapotára, szépségére, a nevezetességekre - nem éppen egy visszamaradott ország képe tárult elém ahhoz képest, amit még 2000-ben meséltek - időközben eléggé fellendülhettek a dolgok errefelé.
Az a fura érzésem támadt, hogy ez az első hely, ahol valamennyire otthon tudom érezni magam, Magyarország után, tekintve hogy Budapestet soha, de soha nem terveztem otthagyni - 8 ott töltött év után is ugyanannyira szerettem a várost, minden hibájával együtt, vagy talán annak ellenére... És ha nem is számítottam nagy világutazónak, azért jártam időközben egy-két olyan helyen, amikre mások azt mondják, "milyen szuper is lehet ott élni", de én semmilyen rokonságot nem éreztem ezekkel a gondolatokkal.
Az együtt töltött hét végefelé azt vettük észre, hogy túl sok a közös bennünk Łukasszal, és észrevétlenül fonódik össze egy szál, amire a legkevésbé sem számítottam - a 2 héttel későbbi előtte beígért viszontlátogatása után elkerülhetetlen volt a végkimenetel - 2012 októbere óta vagyunk egy pár, minden körülményt átgondolva pedig márciusban úgy döntöttem, kiköltözöm hozzá Varsóba, ez pedig annyira jó döntésnek bizonyult, hogy június óta jegyesek is vagyunk.
Azóta tehát már-már egy lengyel család tagjaként is vizslatom ennek a bájos, szerethető, mégis kevésbé ismert kultúrának és nyelvnek a sajátosságait, és arra jutottam, hogy az itt tapasztaltakat érdemes megosztanom Veletek - akik esetleg semmit nem tudtok a lengyelekről, vagy akik netán kirándulást terveznek errefelé, már csak azért is, mert nem sok oldal foglalkozik kifejezetten és célzottan ezzel a témával, és rokonlelkeink kultúrája is említésre méltó.
Szóval csapjunk a lecsóba, tartsatok velem, és garantálom, hogy itt is fog Titeket legalább akkora élményzuhatag érni, mint egy Párizs vagy London-kaliberű kommersz, népszerű célpont esetében!
No comments:
Post a Comment